Egyszer ha leszek olyan àllapotban, akkor folytatni fogom az eddig elkezdett dolgokat. Remélem, hogy ez minél hamarabb meg fog történni, mert azért idegesito màr az, hogy csak félig kész meg el se kezdett bejegyzéseim vannak. 

Egyenlore csak a legfrissebb dolgok: tegnap több oràs co-produkcio eredménye képpen sikerült a hajam nagy részét meghorgolni. Erosen ràfért, mert nagyon lelakott fejem volt màr. Eppen amikor belejöttem, és màr majdnem megvolt az egész felso réteg (ez nem a legjobb leiràs, de akinek egy csöppnyi fantàziàja van, az ugyis tudni fogja, hogy mire gondolok), amikor is megtörtént, az, amitol mindig félek és a legrosszabb pillanatokban szokott megtörténni. Benfentesek màr vàgjàk a szitut, gondolom. Bizony àm, sikerült eltörnöm azt a buzi kis tut. Es hogy itt ilyen HEV és -hohelyzet mellett mikor jutok be a vàrosba, hogy keressek egy "couture-boltot", ahol talàn van nekik megfelelo méretu tu... Hàt azt a jo ég tudja csak. Persze jo, hogy pénteken lett feladva egy csomag, amit fràga anyum gonddal (meg kapokodva, ot ismerve) készitett el. nekem meg vasàrnap kellett eltörni a horgolotut... Az élet szép, nemde? 

A HEV ha nem irtam volna meg, és hàt miért is irtam volna meg, szoval sztràjk van. Màr több, mint egy hete. Az A vonalon, tudniillik 5 vonal fut keresztül-kasul Pàrizson és a külvàrosokon. Mi az A vonalon lakunk, 7 percre a megàllotol. De mivel napközben nincs vonat, reggel meg màr dolgom van, pédàul evés, alvàs, egyebek, nem tudok melozni menni vagy ugy egyàltalàn. Habàr a szalonban a ho és- vonatkimaradàs miatt joval kevesebb a vendég, szoval nem is lenne olyan sok dolgom. :S
Eljenek az örokké elégedetlen, szinte) minden megoldàst a sztràjkban làto nemzetek..! Céloznék ezzel a sajàtomra is, mert azért az se semmi ami néha nàlunk van. Mint ugye a tavalyi Malév sztràjk. Es mit hallok, a történelem ismétli magàt, nàlunk is, az angoloknàl önkényes szabit vettek vagy fognak karàcsonyra kivenni a dolgozok. Nagyon bàjos. ^^

Ezzel àt is eveznék a következo nagyobb lélégzetu bekezdéshez, ami azt foglalja magàban, hogy ne nagyon jellemzo, hogy az idén hazatérjek karàcsonyozni. Es most, hogy belegondolok, lehet, hogy a cirka 3/4 napos utazàsbol inkàbb màsfél lenne. De az ok egészen màs, egyszeruen se pénzem nincs repjegyre, se idom nincs. Ami nagyon gàz, mert egy karàcsony, nevezetesen a tavalyi még oké, miutàn az elozo 17-et kis csalàdom szuk körében töltöttem, de ez a màsodik màr csak sok. Egyedül az itt kialakulo dolgok enyhitenek ezen, a tény, hogy ezt a helyet is otthonomnak tudhatom. Igy azért könnyebb, mintha akàrhol lennék. De azért mégiscsak. Amint osszejön minden, gépre ülök és repülök Keletre, mint a fecskék tavasszal. Milyen szép lesz, plàne ha én is csak tavasszal tudok hazamenni... Szoval itt azért remélem, hogy érzodik az ironia na meg a honvàgy. Jéé, olyan nekem is van..? Hàt bizony, elofordulnak ilyen dolgok. Plàne miutàn a sok keleti (ami itt Kelet-Europàt jelenti) cuccot àrusito boltban nemigen van màr, mint Pics szalàmi, mit szeretünk ugyan, de nem annyira, hogy 18 euro/kg-s àron megvegyük.

Aztàn nehogy elfeletsem a havat. Tavaly nem volt különösebb felhajtàs ez miatt, talàn 3-4 napot esett a ho, az is felejtheto volt. Egyébként eso volt, szél, és iszony hideg. Ez a normàlis idojàràs, mivel Franciaorszàg Nyugaton van, közel az oceànhoz. Persze ez nem magyaràzat a vagy pisifagyaszto hidegre vagy londoni-jellegu esore. Mert hogy ha valami csoda folytàn ho is alàhull az égnek csatornàibol, történetesen több, mint 15 centi, akkor is az élet megàll. Az irodai dolgozok szàma, irodànként lecsökken egyre, és mindenki teljes mélydepresszioban igyekszik àtvészelni az itéletidot... Nekem ez most csak azért idegesito, mert normàlis csizma hijàn nem tul kellemes az utcàkat roni. es ezen az sem segit, hogy 990 boltot végigjàrva is csak oda lyukadok ki, hogy vagy velem van gebasz, vagy tényleg nem egyszeru dolog a cipovàsàrlàs. Még itt, Pàrizsban és annak környékén sem. Elvégre ez majdnem olyan, mint egy hàzassàg, nàlam legalàbbis. Az ilyen hosszu tàvra szolo ruhanemuket "szerelem elso làtàsra" alapon veszem meg. es akàrcsak a psik terén, itt is megesik az olyan, hogy megtalàltad a tökéletes(nek hitt) darabot, csakhogy megfelelo méret nincs belole. Es nem is lesz.
Jo hir viszont, hogy az ido enyhülni làtszik, a ma reggelre igért ho helyett eso esett. Amin gyönyöruen lehet majd korcsoly)zni, ha ràfagy az aszfaltra. De legalàbb a ho miatt nem nyafognak majd szegény franciàk, én pedig visszatérhetek eleve halàlra itélt harcomhoz az esernyokkel.
Sapkàm viszont van, anya ha ezt olvasod, amit ugyan kétlek, de azért mégis megemlitem. Hosszu ido ota eloször majdnem teljesen nem fàzik se a fejem, se a fülem a sapka alatt. Beletelt némi idoben de talàltam egy szuper darabot, amiben egy orosz gombàra hasonlit a fejem, orosz, mert az orosz sapiknak van ilyen stilusuk, sztem és gomba, mert bojt van a tetején? Ràadàsul a menta szinu nagy, horgolt sàlam tökjol passzol hozzà. :) Igyekezzünk csak pozitivan hozzààlni a dolgokhoz.

Egyenlore ennyi, még sok dolgo van elottem a mai napon, ajàndékalapanyag-vàsàrlàs, meg ilyenek...

Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy szombaton (meg pénteken is, de az nem fontos) voltam a szalonban, és kerestem is pénzt, megvan az elso vendégem, aki elvileg hu lesz hozzàm, és még borravalot is kaptam. Innen nézve màr tényleg nem is olyan csunya dolog itt lenni.

Most muszàj ennem valami gyümölcsöt, mert éhen halok.

Udv mindenkinek, Anna

Ido és ihlet hijàn most inkàbb nyugodtan fogok enni, és késobb fejezem meg kezdem el és be ezt a posztot.

Bocs, de egyszeruen nincs idom. Szl ez màr a harmadik bejegyzés, ami majdnem vàzlat.

Annyi biztos, hogy miutàn eszek, megyek a szalonba, ahol màr valami dolgozàsfélét produkàlok, immàron egy hete.

Nem is olyan rossz dolog ez a manikurözés. :)

egyenlore ennyi, A Dieu, embertàrsaim.

Anna 

 Jajj, ez de egy régi történet màr. Igaz, nem olyan régi, mint a hazautazàsunk sztorija, de azért ez is megéri a pénzét. Nem is megyek bele teljesen, még igy is be kell fejeznem a màsikat meg aztàn gyülemlik màr az uj anyag is rendesen.

Csak igy nem ide illoen közlöm gyorsan, hogy végre erot vettem magamon és publikàltam 2 albumot picasa-n, kompromittàlo képekben nincs hiàny; akit érdekel. Nem valami értelmes a mai nuelvhasznàlatom, azt kell megjegyezzem. Ennek több oka is lehet, ebbe most nem megyek bele, mert nem lényeg. Viszont akkor vàgjunk bele életem elso (na jo nem, hazudok mert az ideköltözés volt az elso, nem is kicsi helyvàltoztatàs, viszont az kevésbé volt làtvànyos és költözés-klisékkel teli. Erre mindjàrt ki is térek kicsit bovebben) rendes butortologatos költözködésének történetébe:

November 2. magassàgàban, egy hétfoi napon költöztünk, ami eredetileg nem igy lett vola. Az eredeti terv szerint Mindenszentek hétvégéjét kellett volna a 600 km-errel arrébb valo költözésre forditanunk. Hétfon pedig természetesen mint a friss harmat, pontosan munkàba menni. Mivel ilyen megtiszteltetés a magasabb vezetoket nem surun ér, (sztem legalàbbis) nem hiszem, hogy felfogjàk a helyzet mivoltàt és minden izgalmàt. Otletnek jol is hangzik ez  dolog, elotte 1-2 héttel elkezdünk pakolni, igy pénteken màr csak egy àgy meg a legszükségesebbek orzik majd àlmunkat. Szombat hajnalban pedig vàrjuk a Pàrizsbol bérelt költöztetoket, rohamtempoban mindent a kocsiba pakolunk, ügyelve persze arra, hogy minden doboz le legyen zàrva, meg legyen cimkézve, semmi ne vesszen el, stb. Aztànvagy aki elég mitovàlt az még utolso bordeaux-i estéjét lakàstakaritàssal töltve àtadhato àllapotba ràntjuk a lakàst. Ezek utàn csupàn egy cirka 6 oràs ut következik, amibe persze nincsenek beleszàmolva a dugok, közuti balesetek vagy utépités miatti utlezàràsok, pisiszünetek, estébé. Kis szerencsével valamikor az éjszaka közepén meg is érkezünk, hullafàradtan és farkiaséhesen, mivel enni vagy pihenni nem volt idonk az ido szuke miatt. Ez utàn màr nincs màs hàtra, mint lepakolni az autorol, visszavinni azt a bérlés helyére és valami elfogadhato formàba halmozni lakàsunk teto nélkül maradt tartalmàt. Ez pedig több, mint valoszinu, hogy egy egész vasàrnapot igénybe venne az evési és pihenési proceduràkat beleszàmitva. De gond egy szàl se, a lenyég az, hogy a munkaero le legyen szàllitva hétfo reggelre, frissiben, mint a tojàs. 
Na most nem meglepo, hogy ezt én sem és Gilles se nagyon toleràltuk, szoval addig nyaggattam, amig meg nem beszélt egy emberibb megoldàst a költözésre. Hamàr ok helyezték àt, akkor nem àrt, ha egy fokkal segitokészebbek. Szerintem legalàbbis.

Szép, egirtam az elképzelt költözést, ami szerenszére modositva lett, és màris fàj a fejem és nem vagyok valami publicista kedvemben. Azért erot veszek magamon és egy aktuàlisabb posztot igyekszek kreàlni, ezt pedig elnapolom, reméljük hogy holnap lesz elég energiàm és ihletem ahhoz, hogy az igazi költözés történetét is megirjam. :)

Tudom, hogy hàttal-hassal nem kezdünk mondatot, de én azért csak megprobàlom:

 Hàt jo sok ido telt el nemcsak az esemény ota, de a vàzlat bejegyzése ota is. Ennek köszönhetoen pedig csak memoriàm épségére tàmaszkodhatok, hogy a nyàri utazàs emlékeit hiànytalanul probàljam meg elohivni, miutàn màr hetek ota készülök ennek a megiràsàra.

Pontos dàtumok és hasonlo hivatalos dolgok nem surun fognak felbukkanni, nem is lényeges ez az oldala az utunknak.

De akkor kezdjük is el:
Valamikor augusztus végén egy szombati napon -ha nem csal az emlékezetem- TGV-re szàlltunk tengernyi csomagunkkal és 3 oràs utazàs utàn megérkeztünk Pàrizsba. Némi HéV és metro-zàs utàn pedig Lognes-ban, utunk elso fontos àllomàsàn voltunk. Nem tudom, hogy mondtam-e màr, de itt laknak Gilles szülei, egy Pàrizstol 3/4 oràra levo "külvàrosban". Itt aztàn 1 egész napunk volt vàrost nézni, minden cuccot bepakolni a kocsiba, és felkészülni a hazalàtogatàsra. A szülok nem egyedül laknak itt, hanem a 2 Vietnàmbol elszàrmazott unokatéstvérrel, akik elég fiatalok és àzsiaiak ahhoz, hogy mindenfelé utazgassanak a  nyàron. Igy esett meg, hogy Huy, a fiatalabbik unokatestvér kapott az alkalmon, foglalt magànak àgyat egy pesti diàkszàllon és csatlakozott hozzànk a GPS szerinti 16 oràs autouton, hogy aztàn vonattal jöjjön vissza Frankhonba.
Szoval miutàn eltelt a vasàrnap délelott, délutàn a tervezett ido helyett kissé megkésve, 4 ora fele màr utnak is indultunk Kelet-Europa szivébe.
Mondanom sem kell, hogy augusztusi joszokàs szerint, nagyon meleg volt, amit csak az auto légkondija tudott enyhiteni. Hehehh :)
Mivel se nekem, se Huy-nek  nincs még (és nem is lesz egy darabig, attol tartok) jogsink, szegény Gilles gyerek vezetett. Az eredeti terv szerint valahol Németorszàg szivében, vagy még messzebb kellett volna aludnunk. Hàt nem ugy lett. Elég surun megàlltunk, ha màst nem, akkor egy-egy pisiszünetre; szoval az este, értsd 10 ora vagy még késobb, valahol Mainhenn környékén ért minket (ami nincs tul messze a francia-német hatàrtol). Ott aztàn némi keresgéléssel talàltunk is egy panziot, ahol rövid alkudozàs utàn a nem tul kedves portàsnénikkel megegyeztünk egy nekik inkàbb jo, mint nekünk àrban. Szuk 8-9 ora alvàs és reggeli tusolàs utàn meglepoen "koràn", hajnali 9 körül màr uton is voltunk. Egyenesen és görbén Ausztria autopàlyàinak vettük az irànyt.
Erdekes, hogy a német sebességkorlàtozàs-mentes utakon mennyi 130-120- és 100-as tàblàval talàlkoztunk, habàr ezeket legtöbbször 80-as vagy 60-as tàblàk és utépitések követték. Nincs is jobb idotöltés egy késo augusztusi napon, mint a német forgalomban ülni és vàrni, hogy az araszolo kocsisor felgyorsuljon. Remélem, hogy érzitek az ironiàt, emberek. 
Miutàn tuljutottunk Bajororszàg és Poroszorszàg földjén, àtléptük az osi Habsburg-csalàd egykori területét körülvevo jelképes unios hatàrt. Ezutàn màr nem volt megàllàs, Gyor utàn màr ott is voltunk Pesten. 
Amig viszont Huy és én vagy beszélgettünk egymàssal vagy anélkül, vagy aludtunk, egyebek, Gilles-nek nem volt egy kéjutazàs végigvezetni fél Europàn. Szoval a remélt 6 ora helyett ide is csak késobb, 8 ora fele érkeztünk meg. Persze ez csak Pest volt, kis ido mulva rögtön izelitot kaptunk a hétfo esti pesti közlekedésbol, ugyhogy szuk egy ora mulva màris a Teréz köruton voltunk, és làzasan kerestük vietnàmi kisemberünk szàllàsàt az elkövetkezendo napokra. Mivel egyikönk sem pesti, ez nem volt olyan könnyu feladat, mint azt én elsore gondoltam. De miutàn ràleltünk a helyre és megbizonyosodtunk rola, hogy nincs elveszve Huy, jokivànsàgokkal otthagytuk, had fedezze fel a pesti éjszakàt vagy az àlomvilàg rejtelmeit. Mondjuk ezt a mai napig nem tudom, hogy mi is történt ott, néhàny képet leszàmitva. Rà kéne kérdezni egy részletes beszàmolo keretében, hogy mi is történt Huy és Pest elso talàlkozàsa alkalmàval. Ez most annyira nem is fontos, a lényeg az, hogy ezek utàn mi nyakunkba vettük az orszàgutat és leautoztunk az Aldöld egyik piciny vàrosàba, nevezetesen Szentesre.
Ott aztàn nagy örömködés ès ölelkezések közepette megtörtént a hazaérés. Könnyes szemek àztak el, meleg kézfogàsok vàltottak kezet, "hogy vagytok?", "éhesek vagytok-e?" jellegu kérdések sorjàztak és szépen lassan becugöltük a becugölnivalot a lakàsba. Ott aztàn érdekes modon hasonlo gomboccal a gyomromban jàrkàltam a lakàsban, mint amikor tavaly decemberben Gilles-t làtogattam meg Lognes-ban. Igaz, ez a lakàs közel 18 évig volt az otthonom és csak 2 honapra hagytam el, mégis furcsa volt visszatérni. Arrol nem is irtam, hogy az milyen jo érzés volt, amikor végre magunk mögött hagytuk az összes német nyelvu közlekedési tàblàt és ujra magyar levegot szivhattam. Persze abban a szent pillanatban nem voltam ennyire feldobva, de idovel visszanyertem el nem veszett, épp csak mellozött nemzeti identitàsomat és gyermeki lelkesedéssel vàrtam a szülohàzba valo hazatérést. Még ha ez csak kis idore is szolt.
Jo szokàs szerint ilyenkor az ember lànyàt kedvenc ételével vàrjàk és levegohöz nem nagyon tud jutni az ot bombàzo kérdésektol és emberektol. Mindenkinek el kéne utaznia néha, hogy hazatérhessen...

Részletes, részletes beszàmolot nem fogok adni minden mozzanatunkrol, sokak örömére vagy màsok bànatàra. :P

Nehéz dolog ekkora tàvlatbol összekaparni az emlékfoszlànyokkà halvànyult eseménysorozatot. Foleg mert suru programunk volt, unatkozni nem nagyon tudtunk.
Hétfo este volt mikor megérkeztünk, olyan fél 11 magassàgàban. 
Ciki, de fogalmam sincs, hogy mivel is töltöttük... Hàt dehogynem, némi képi segitséget igénybe véve beugrott, hogy mit is csinàltunk az elso Szentesen töltött napunkon. Elivleg 10-kor lett volna randink apa feleségével, hogy aztàn kimenjünk Eperjesre meglàtogatni az összes öszémet. ( szàm szerint 4, 2 fél és 2 majdnem) Aki pedig nem tudja, hogy kik ok, miért élnek ott... hàt valoszinu, hogy nem rendelkezik elegendo informàcioval rolam. Vagy csak nem érdekli. Vagy sosem emlitettem. Bàrmelyik variàcio megeshet és egyik sem különösebben érdekes. Eperjes, ott aztàn meglàtogattuk még azokat a régi ismerosöket is, akiket vagy 15 éve nem làttam. Mondanom sem kell, hogy nem sokukra emlékeztem, sot olyan is volt, aki szerintem ràm nem emlékezett. Ezek amolyan "Nézzétek, milyen lànyom van, épp csak hazajött Franciaorszàgbol, a francia baràtjàval..." -.- *'Just showing off, nothing much...' Mondanàm, mert igy is van. De hàt miért ne, ha van mire? Jajj, de fene egoista vagyok, basszus. Ez van, na. De vissza a történet meséléséhez.
Eperjes utàn meglepo modon hazamentünk, ebédeltünk, talàn pihentünk egyet. Vagy Gilles aludt amig én Erikàval beszélgettem, nem vàgom màr. Viszont ami ezutàn jön, na az valami nagyon bàjos dolog...
Vannak az ember életében fontos emberek, a csalàdon kivül is. Néhànyuk olyannyira közel àll hozzànk, hogy a baràt cimszot merjük ràjuk aggatni. Aztàn vannak olyanok, akikon rajta marad a placsni és vannak olyanok, akiken nem. Van olyan baràt is, aki igen meg tud minket lepni, még tizen évek utàn is. Itt is egy ilyen dolgorol lesz szo, nagy vonalakban elmesélve.

Imolàval és Agival volt talàlkozonk valamikor a délutàn folyamàn, hogy végre megnézhessük Imo irorszàgi, Agi svàjci és an én francia képeimet, beszélgessünk és hogy végre potolhassam a koràbban elmaradt születésnapi ajàndékokat. Ezek utàn pedig a Békàs Bàcsihoz mentünk bort vinni, muvésztàrsasàgban lenni. Minden kapcsolatban vannak zurök, legyen szo baràti-, szüloi-, tanàri- vagy szerelmi kapcsolatrol. Ha valakinek a baràti körbol uj pasija/csaja van, hogy ilyen trendin fejezzem ki magamat, akkor alap dolog, hogy a többiek talàlkozni akarnak vele, plàne ha komolynak làtszik a dolog. Mi sem jobb, mint a friss huson csàmcsogni. Az én esetemben nem csak uj baràt volt éppen akkor, hanem uj francia baràt. Es mivel 1600 km-t vezetett le a dràga, szàmomra alapveto, hogy ahova megyek, oda o is jön velem, mert nem fogom otthon hagyni, hogy malmozzon, amig én baràtnozök. Az egyetlen gond csak az volt, hogy nem mindenki gondolkodik ugy, ahogy én, és egyesek szàmàra az ilyen dolgok nem ilyen egyértelmuek. Vagy fele annyira sem érdeklik oket màsok uj baràtja és önzo modon csak a baràtnot akarjàk faggatni. Olyanrol pedig màr àlmodni se merjek, hogy a véres verejtékkel frissen megszerzett nyelvvizsgàt teszteljék a valo életben is, nemcsak az iskolapadban, csinos ünneplo ruhàban... Tévedni emberi dolog, nem igaz?
Felejtsük is el a kellemetlenségeket, màsok ugyis hamar felejtenek, nekünk is meg kell tanulnunk ezt elfogadni. A vilàg nem körülöttünk forog. Néha pedig csak körölöttünk. 
Aki nem érti e szavak mondandojàt, *'Tant pis, c'est pas grave.'
Az este màsik fele màr sokkal jobban sikerült, nevezetesen a "muvészmuhelyben" megejtett borozgatàs. Es néha hogy meg tudjàk lepni az embert olyan baràtok, akiktol abszolut nem vàrnàl sokat. Az élet csupa meglepetés. Szoval igy ért véget a kedd, meleg nyàr este, Kitti, gondolom, ugysem fogod ezt olvasni, de azért az egy emlékezetes borozàs marad. Es hàt Békàs Bàcsi, ha ezt olvasod, az inkognito amolyan tiszteletbeli dolog, ami persze vàltozhat. Csak hàt az ember sosem tudja ilyenkor, hogy mekkora az az informàcio mennyiség, aminek szabadonbocsàjtàsa még nem sérti màsok személyiségi jogait.

Megint nem fogom befejezni ezt a posztot, egyszeruen nem tudok sokat irni egyszerre, elszoktam az iràstol. Ami nagyon rossz. Biztos vagyok benne viszont hogy hamarosan ugyis jön egy lejto, amibol muszàj lesz kiirnom magamat. Vagy legalàbb az elmult honapokat összegyujteni és visszaszokni. 
Szoval ezzel zàrom mai jelentésemet, holnap pedig jön a szerda, ironikusan. Talàn be is fejezem akkor màr az egész mesét, és belekezdek költözködésünk kalandos történetébe.

Anna
 

 Mivel lusta vagyok haradjàra is elolvasni, az immàron àtjavitott legutobi bejegyzést, most csak ugy irni fogom az elmaradt dolgokat, valoszinleg logikàtlan sorrendben, azt a néhàny gondolatot leszàmitva, amit még a költözés elott firkàltam le egy szalvétapapirra.

Ilyen dolgok maradtak ki a fogtörténetbol, hogy 
Hogyan is birkoztam meg a tufobiàmmal? vagy
Mi történt a beavatkozàs soràn az àllkapcsomban elhelyezkedo fogképzodménnyel és annak idegével... 
Most vàlaszt adok minden ilyesfajta kérdésre.

Kezdjük is a cimet ado fràzissal, ami jol hangzik, viszont érdekes egy alliteràcio. 
Nagy màzlim volt, mert nem kellett egyedül ennem végülis, emberemnek sikerült elszabadulnia egy oràra, ugyhogy volt valaki, akire az idegességemet ràtudtam volna ragasztani, de szerencsére nagyjàbol megnyugtatott a tudat, hogy nem kell egyedül végigszenvedni az idegeés akkor még elottem ismeretlen folyamatàt. Szoval idegesen, és szinte teljesen vizszintes helyeztben fekve, csukott szemmel, a Kezét szoritva vàrtam, hogy rozsaszin inyhusomba döfje a gonosz doktorbàcsi az injekcios tut. 
Ezzel szemben magàt a tuszuràst nem éreztem, csak azt, ahogy a folyadékot befecskendezi az inyembe. Ahogy Nori nevu hugom koràbban megnyugtatott, tényleg nem volt rosszabb egy szunyogcsipésnél. Inkàbb kellemetlen volt a tu és a szétterjedo cucc érzése az inyemben. Nem következett be viszont a rosszullét, ami injekcio esetén szinte törvényszeru velejàroja az ilyen beavatkozàsoknak. Ilyen genetikai örökség ez nàlunk, lànyoknàl a csalàdban. Ami azt hiszem, hogy anyànàl kezdodött... Lényegtelen, az a fontos, hogy a magyar foghuzàsokkal és egyéb injekcios beavatkozàsokkal ellentétben itt nem kellett a vàroban zsibadni, amig az orvos ide-oda pakolàszott, meg elokészült, addig az én fél arcom gyönyöruen elzsibbadt. Es itt utalnék vissza a poétikus cimre, ugyanis tényleg olyan volt, mintha aludna az arcom. Vagyis csak a jobb fele. Ennek köszönhetoen pedig tényleg semmit nem éreztem, csak azt amikor kicsit jobban megnyomkodta vagy kapargatta a fogat, késobb a gyökeret vagy tudomisén. Azt is csak azért, mert közben a fejem mozgott. Szoval hatàsos dolog ez a fajta érzéstelenités. Olyannyira, hogy még oràk mulva is full zsibbadt volt az arcom. Még annyi hozzàtartozik a gyökérkezeléshez, hogy  (nem tudom, hogy nàlunk ez hogy muködik, itt Fro.-ban) közben is csinàlt a doktor egy röntgen képet, amit éppen làttam én is, mert arra az idore kinyitottam a szememet. Erdekes érzés azt làtni, hogy az ember fogàbol egy hatalmas tu àll ki. Ilyenkor aztàn tényleg hàlàsak lehetünk az orvostudomàny elorehaladtàért, hogy nem kell porén elszenvedni a fàjdalmasabbnàl fàjdalmasabb sebészeti beavatkozàsokat. Nem mintha ez akkora bravuz lenne, de azt hiszem, hogy nem usznànk meg visitozàs és kapàlozàs nélkül az idegelvesztés eme folyamatàt.
Teràpiaként pedig külön mindenkinek felirnék egy ilyen zsibbaszto kuràt. Nekem legalàbb 3 oràig tartott. Az elején persze muris, hogy még a legkomolyabb és hétköznapibb tevéknység is, mint a beszéd, nehézkessé és vicessé vàlik. A tény, hogy az ember fél szàja nem igen képes mozgàsra, azt hiszem, hogy inkàbb valami fogyatékos benyomàsàt keltheti a jàrokelokben, ha az utcàn probàlkozunk a beszéd muveletével. De az otthon biztonsàgàban màr ugy hülye az ember, ahogy csak akar. Szoval ott tényleg nem szàmit, hogy egészen a szemeig nem érzi az arcàt, és még egy csokot sem tud dobni, mert ahhoz ajkainak mindkét oldalàra szüksége van. Szoval tényleg, eleinte sokat szorakozik rajta az ember, "Hogy jajj, de béna vagyok - ami persze nem igaz, hanem jajj, de be vagyok gyogyszerezve-, hàt még beszélni, enni, satöbbi sem tudok rendesen. Persze 3 ora elteltével, amikor màr ébredezik az izomzat, és tényleg szeretnénk nozmàlis felnott beszélgetést folytatni valakivel, akkor màr kevésbé mulatsàgos, hogy szàjmozgàsnk némileg korlàtolt, és az érzékelésünk sem muködik 100%-osan.

Aztàn ott van egy igen kellemetlen következménye az ideiglenes tömésnek, (és félek, hogy ez a véglegesnél sem lesz màsképpen) az elso pàrnap kész horror. 
Eloszöris szomoruan konstatàltam, hogy valami baromi rondàn néz ki igy a fogam, majdnemhogy olyan, mint mikor egy rohadt fogat cserélnek épre. Csak itt forditva van a helyzet. Azzal az apro különbséggel, hogy nem a fekete szin dominàl, hanem a fog sàrgàsabb és a tömés szürkés-fehéres szine üt el egymàstol. De ez esztétikai, nem pedig fizikai kérdés. A többi rész, ami akkor jobban idegesitett az az, hogy iszonyuan feszül, meg hanyagsàgbol, vagy megcsokàsbol; de nem ellenorozte az orvos a fog felszinét, igy magasabb lett a tömés a kelleténél. De nem gond, ràgàsnàl ugyanis lemorzsàlodott annyira, hogy màr nincs ebbol gond. Ott volt még aztàn a fàjdalom, ami ràgàsnàl folyamat fennàllt, szal vagy fàjdalomcsillapitoval ettem, vagy ott nem igen ràgtam, vagy egyàltalàn nem ette. Minden megvolt. Es végül, az az érzés, amikor annyira zavar a tömés, hogy csak meg szeretném vakarni egy kicsit. Ami érdekes, mert a fogat nem nagyon szoktàk vakargatni...

Röviden ennyi lett volna a fogtörténéték elso fejezete. Folytatàs pàr hét mulva, a màdosik tömésnél. 
A költözködés fàradalmait, mokàzàsait és egyéb következményeit pedig holnap igyekszem közzé tenni, képekkel illusztràlva.

Jo estét, jo szurkolàst. En most megyek horgolni és francia tanulàs börébe bujtatott TV nézést folytatni.

Bisous, Anne

Na azért nem teljesen errol van szo, de tény és valo, hogy em fröcsögött fér, és sàtàni kacaj sem hallatszott az orvosi rendelobol. Noha làttam màr kedvesebb orvost is, tuléltem a tranzakciot. Ami ugyan még csak félig valosult meg, de remélhetoleg a következo 2 alkalom sem lesz egetrengeto szörnyuség.

Mult héten még azt kivàntam, bàr kevesebb fobiàm és több idegem lenne. Nem mentàlis idegességrol van most szo. Ezt ugy kell érteni, ahogy irva van. Nem mintha annyira hiànyozna az a néhàny idegszàl aminek köszönhetoen annyi fàjdalmat okozott dràgalàtos örlofogam, hanem ugy egyàltalàn. Azt hiszem, hogy nem lenne az életem szegényebb, ha ezt a mai idegelést kihagyhattam volna. Ja, és ha még nem tunt volna fel, ez nem egy idoszakos idegllapotrol szolo bejegyzés, hanem a gyökérkezelésem kalandos története.

Tudni kell azt, hogy injekciostu iszonyom van. Legalàbbis én ezt hittem, egészen a mult hétig, amikoris el kellett mennem a fogorvoshoz. Francia lévén gondolom azt hiszi, hogy neki megvan az a joga, hogy a nem francia pàciensekkel a leheto legkevesebb informàciot közölje a bàrminemu esedékes beavatkozàsokat illetoen. Nàlam ugyanis ezt az elvet követve akkor derült ki, hogy ki kell idegelni az egyszer màr betömött fogamat, mikor a tu làttàn idegesen (viszont annàl jogosabban) érdeklodtem az elkövetkezendo teendoket illetoen. Na erre elmondta, hogy mi a gebasz és hogy hogyan  lehet orvosolni. En pedig erre higgadtan annyit mondtam, hogy oké, akkor következo idopont. Mint itthon kiderült, az évek alatt bennem gyülemlo tuk irànt érzett heves érzelmek olyannyira elhatalmasodtak agyam bizonyos részeiben, hogy az màr nem is egyszeru viszolygàs, hanem fobia. Ez pedig nem egy olyan kijelentés, ami utàn különlegesnek érzem magam, hogy "Hejj, de jo nekem, mert Tripanofobiàm (a toktol, injekcios tuktol és az injekcioktol valo félelem egyik elnevezése) van nékem!" . Megvan rà a jo okom, hogy fobiànak titulàljam azt a viselkedést, ami még engem is meglepett, és a tünetegyüttest, amit aznap sikerült produkàlnom. 
Itt kell megjegyeznem, hogy a novér viszont igen kedves volt, ami sokat szàmit. Ugy làtszik, hogy ez itt forditva van, mert - az SZTK orvosokat leszàmitva- nàlunk a magànorvosok kedvesek. Habàr az asszisztenseik is. Embere vàlogatja, ez most nem is olyan fontos. A lényeg, hogy hiàba kell horribilis összegektol megfosztva tàvoznunk a rendelobol, az itteni fogorvosok, vagy csak az enyém, kifejezetten velem nem volt valami mosolygos, hogy ilyen gyerekesen fejezzem ki magamat. Mondjuk ez nem is olyan lényeges, az viszont igen, hogy sokkal professzionàlisabban kezelték a dolgot. Maga a vizsgàlat egy röntgenezéssel kezdodött. De most nem akarok abba bele menni, hogy ha mindez honapokkal ezelott lett volna kezelve, akkor a sajàt nyelvemen és kevesebb pénzbol meguszhattam volna,mivel ez màr a "Mi lett volna, ha..." tipusu kérdéskörbe tartozik. Amirol most nem fogok regélni.
A pénzrol csak annyit, hogy az egyetlen összegrol, amit Magyarorszàgon hallottam, azt hittem, hogy sok. Tul sok. Mert mirol is van szo, egy injekcio, kivakaràsszàk az ember idegét aztàn betömik. Az egész nem sokkal több, mint egy tömés amit injekcioval érzéstelenitettek. (Amihez hozzà kell persze adni azt a tényt, hogy minden a kikotoràszàs-betömés hàromszor történik meg, hàla az elsot követo màsodik ideiglenes tömésnek és az azt követo véglegesnek. Na igy màr értem, hogy nem olcso mulatsàg, de azért még igy is sokallom az àrakat. Ok, ha nàlunk is korona a történet vége, akkor talàn reàlis...) Ehhez képest a magyar àrak sem tul baràtsàgosak. 
Ertelem szeruen az itteni àrak pedig 5-ször nagyobbak, vagy inkàbb 6-szor. Ugyhogy az én elso 2 fizetésem nem màsra, mint fogàszati kezelésre fog elmenni. Na jo, nem az elso 2, csak az elso màsfél. Ami egy centtel nem jobb.

Ezenkivül volt még valami, amit akartam irni, de màr nem emlékszem rà. A legnagyobb esemény most ugyis ez volt.

Ja nem, ugyanebben a témàban még a végeredményrol. Meg a fàjdalomrol. Na jo, ez egy következo alkalommal lesz. Most tul sok minden van. 

Addig meg minden jot és inkàbb több ideget, mint fobiàt!

Bisous, Anne

Nem is tudom, hogy hogy kezdjem ezt. Most francia hatàs alatt vagyok, mert tanulàs cimszo alatt TV-zek. Es mivel ez francia TV , ez tényleg tanulàs. De a lényeg:
 

Lotàs-futàs, bélkilogàs... Nekem is kijutott az ilyesféle dolgokbol a napokban, amivel semmi gond nincsen, tekintve hogy nem vagyok képes normàlisan beosztani az idomet, viszont ha van mit csinàlnom, legalàbb nem unatkozok és értelmes dolgokat csinàlok.
Pénztàrca-ellopàs, errol az jut eszembe amikor én "vesztettem el" a sajàtomat, és hogy-hogy, hogy-hogy nem, pont aznap kaptam meg postàn a lakcimigazolo kàrtyàmat, amikor 1000 Ft. ellenértékében az uj kàrtyàmat kézhez kaptam. akkor is elégge a plafonon voltam ez miatt, most meg plàne sok hasznàt veszem a 2 kàrtyànak, amikor nem is lakom màr ott, amilyen cimre a kàrtya szol. Ilyen az én szerencsém.
Ja, és azok a keringoprobàk... Néha azért hiànyoznak, buli volt ott mokàzni, màr amikor nem untuk halàlra magunkat vagy a tàrsasàg nem ment az agyunkra. Ooo, azok a régi szép idok... Na meg az a ruha, kivàncsi vagyok rà, hogy a mostani végzosoknek milyen ruhàjuk lesz, meg hogy ezt az égesz hely-kérdést hogy oldjàk meg a tanàrok.
Apropo költözködés, november màsodikàn iràny a divat és szerelem fovàrosa, Pàrizs. :D Aminek részben örülök is, részben meg nem is. Emlékszem, hogy milyen volt mikor megtudtam, hogy Pàrizs helyett Bordeaux-ba költözok a nyàr elején. annak ellenére, hogy megszokom az ujdonsàgokat, kellett egy kis ido, mig hozzàszoktam a gondolathoz. Es mino meglepo, nagyon szeretek itt élni, a vàros nagy, de nem feldolgozhatatlan, öreg de nem matuzsàlem, ràadàsul tele an jo borokkal; amit szégyen vagy nem, de még csak most kezdek felfedezni. Most, amikor költözünk. Amit szintén nem volt könnyu elfogadni. Vagy valami, mintha ez a vilàg vége lenne, hogy Pàrizsban fogunk élni ezek utàn. Pàrizsban, ahovà mindig is akartam menni. Többek között. Viszont most, hogy pàr honapja màr itt élek, làtom hogy mennyiredràga az élet, és hogy Pàrizsban mennyivel bonyolultabb és dràkàbb lesz.Ami ijeszto, de a kiutazàs sem volt zökkenomentes. Pontosabban most nem zökkenomentes a kinttartozkodàs. Ezt viszont most nem részletezem, egyrészt azért, mert nincs ennyi idom, màsrészt meg mert abszolut megérte kijönni. Szoval nincs helye semmiféle nyafogàsnak sem. Habàr abban nem vagyok biztos, hogy pàr hét mulva is ezt fogom-e gondolni, amikor papirok utàn jàrok majd, meg a konzulàtusra, satöbbi. De ez egy màsik bejegyzés lesz. Egyenlore megyek és hajazok. Hosszu honapo, utàn megint. Vagyyis kb. màsfél honap utàn.

Au revoir*, my fellas** !
Enn

*A mielobbi viszontlàtàsra, most igy hivatalosan forditva.
**Baràtaim vagy valami nagyon hasonlo, immàron az elso idegennyelvemen.

 Szoval ez csak egy rövid kis izé lesz, olyan informàcio jellegu dolog. Suli és melo nélkül is lehet komplikàlt egy élet. Az enyém sosem volt egyszeru és szerencsére vagy nem, de ez a mai napig igy van. Hàla fantasztikus fantàziàmnak és lustasàgomnak sikerül néha elég zsufolt napokat összehozni magamnak. Na ez ze elkövetkezendo hetekben sem lesz màsképpen ezért nem jellemzo, hogy kisregényeket irjak minden egyes kapott mail-re. Tekintve, hogy igen sok idomet elveszi egy-egy vàlasz megiràsa. Màr ha odajutok, aminek sajnos a lustasàghoz is köze van. Viszont kezdek belejönni a blogiràsba, ezért is fogok erre idot szànni, és itt adni afféle vàlaszreflektàlàst a fontosabb mail-ekre. Akit érdekel, az meg ugyis utànaolvas, ergo tudni fogja, hogy mi mikor kinek szol.

Fellebezésnek helye nincs!

Köszi, puszi!

Enn

 Nem szotàr akarok én lenni vagy bàrmi ilyesmi, viszont akad néhàny dolog, amit nem àrt tisztàzni, most hogy én is jobban a dolgok mögé làtok. Ez valami nagyon komoly dolognak hangzik igy. Hàt pedig nem az. Ez pont az, ami: a kulönbség és a tévhit (màr ha van ilyen, de ahogy én làtom, kicsit el vagyunk tévelyedve japàn nyershal ügyben) a sushival és a makival kapcsolatban.
Na most gondolom, hogy a legtöbben-én is egészen a mult hétig- azt hiszik, hogy a sushi az a sötét szinu izébe göngyölt rizs és nyers hal. Hàt nem az. A sushi nem több, mint egy karcsu szelet nyers hal rizsàgyon. A göngyöleg pedig a maki. Ami nem is rossz, annak ellenére, hogy nyers hal van benne. Szoval ennek a röpke eszmefuttatàsnak az volt a célja, hogy a pénteki étteremlàtogatàsunkrol irjak, amikor is közelebbi, màr-màr intim kapcsolatba kerültem ezekkel a nyers halas cuccokkal. Pontosabban csak a makival, mert a szimpla fövetlen hal és fott rizs kombinàciojàhoz még nincs elokészitve a keleti-europai nyomrom. Szoval az éttermet nem meglepoen Le Shogun-nak hivjàk, amit szerintem még a nem franciàsok is megértenek. 
A kiszolgàlàs mondjuk hagyott némi kivànni valot maga utàn, az ételre sem adnàk 6-nàl több pontot egy 10-es skàlàn. Ennek ellenére elso, autentikus japàn ételnek nem volt rossz. Aperitifnek kiprobàltam a hàz koktéljàt, miért is ne alapon. Most màr tudom, hogy miért ne, és màzli, hogy Gilles csak egy sima koktélt kért, mert igy tudtunk cserélni. Az egyetlen különbség a 2 koktél közt az volt, hogy az enyém nem csak nagyon édes volt, és eros alkohol ize volt -értelem szeruen. Lehet, hogy legközelebb inkàbb egy sake-val kéne inditani hazàrdozàs helyett.
A menüvel különösebb gond nem volt, eros gombaleves volt az elso "fogàs". Es itt az eros nem az eros paprika értelemben értendo, hanem az eros husleves értelemben. A gomba még rendben van, de maga a lé màr sok, izben. Aztàn ott van a màr emlitett maki, amivel semmi gond nem volt, a hal nyersen, a rizs pedig puhàn volt szervirozva a zöldes szinu burkolatban. Aztàn ott vannak még az apro nyàrsak, amit itt "brochette"-nek hivnak. 5 darab, egy marha, egy sajtos marha (ami nem lett a kedvencem), egy csirke, egy kacsa és egy gombocokbol àllo mininyàrs. Ami nagyon finom lett volna, ha nem uszik valami szojaszoszhoz hasonlo dologban, ami viszont nem volt valami jo. Szerencsére a hiba nem bennem van, Gilles ha lehet, ,akkor még jobban nem szerette, szoval ez egy nem a legjobban elkészitett, egyébként valoszinuleg finom szosz. Ja, a salàtàt majdnem elfelejtettem, többnyire répa és kàposzta volt benne, nyakon öntve valami narancssàrga, édeskés szosszal, ami nagyon finom volt. Ja, és a makihoz adtak egy kis halomba pakolt vékonyra szeletelt valamit, ami akàr ginzeng is lehetett. A lényeg, hogy elsore ropogos és édeskés, aztàn enyhén csipos. Vagy valami hasonlo. Viszont nem lopta be magàt a szivembe, még annak ellenére sem, hogy afrodiziàkumként is hasznàljàk. Igy nekem marad a fekete, keseru csokolàdé, de az egy màsik történet lenne. Na, azt hiszem, hogy minden benne volt, leves, salàta, satöbbi. 
Ennyi volt hàt a pénteki helyett szombati étteremlàtogatàs. Ami egy igen hosszu nap utàn jött létre, reggel a bankban indult a napunk, aztàn posta, iràny haza, ebéd, délutàn shopping tura a kedvenc és leghosszabb utcàn, amit itt ismerek. Aztàn egy nagyon hosszu séta az étteremig. Nagy vàros ez a Bordeaux, dehàt -többek közott- ez a jo benne. 

Na én képes elfoglaltsàgokkal folytatom tovàbb a hétfot, nektek meg "Au revoir"!
Enn :)

Ps.: Mivel nincs kedvem belebarmolni a màr kész bejegyzésbe, csak igy utoiratként szurom be a kifelejtett részt. Rövid lesz és tömör.
A vacsora végén hoztak 2 fehér gozölgo tekercset, amire laikusként csak valami desszertfélére tudtam gondolni. Teszem hozzà, csak hangulatvilàgitàs volt az étteremben, ami nem jelentett nappali fényt. A lényeg az, hogy nem valami àzsiai kokuszos tekercs volt, hanem 2 forro kéztörlo. Ami egy nagyon nem rossz ötlet. Be kéne vezetni ezt a magyar éttermekben is. Habàr lehet, hogy ez az elegàns és dràga, vagy csak simàn szinvonalas éttermekben màr most is igy van. Nem tudom, mivel nem surun fordultam meg efféle helyeken. De az tény, hogy jol jött az a törülközo, miutàn a kezünk ragadt meg minden az egész vacsora utàn. Higiénikus és frissito érzés volt àttörölni a kezünket a forro kéztörlovel. 
Azt hiszem, hogy egyenlore nincs màs, ez volt az egyetlen dolog, amit kifelejtettem. Most visszatérek a tanulàshoz vagy valami hasonlo.

Bisous, Enn

Màrminr az eso. Nem az ég, lefele onnan, ahol most van... -.-
Nem surun esett még amiota itt vagyok Bordeaux-ban, ez talàn a màsodik vagy harmadik alkalom. Es igen jol jött most, kezdem érezni, hogy ide elért azoszi szél. Ràadàsul az itteni idojàràs jelentésnek inkàbb lehet hinni, mint a magyarnak. Nyàron ez persze nem nehéz, sok vàlasztàs ugyanis nincs vagy nagyon meleg van, sok Nap semmi felho; vagy kevésbe forro és szàraz ido de még mindig sok Nap; vagy csak simàn kànikula némi bàrànyfelhos Nappal megtoldva... Ma délutànra viszont esot mondtak, eddig 40 fok volt, de a szél miatt még azt könnyebb volt elviselni (oké lehet, hogy nem közvetlen napon csak 30-35 fok), mint a lakàsban levo 25-27 fokot. Na de 1-2 ora fele minden megvàltozott, jöttek a nagy esofelhok és elkezdett lusta, kövér cseppekben alàhullani az eso. Ugyhogy most azt hallgatom a ventillàtor zaja helyett. Na meg persze a laptop csicsergését. Szép idonk van, na. Szeretem az ilyet, és ugy hiànyzott ez a nem meleg, de nem is megfagyos, frissito zàporos dolog. Csak az ég ne lenne ilyen szürke. Mondjuk kékes-szürke vagy lilàs vagy valami. Mindegy.

Szombaton meg megyünk a bankba, hogy szàmlàm legyen, és benne legyek az egyészségügyi rendszerben, és visszakaphassak némi pénzt a multkori orvoslàtogatàsbol. Màr ha sikerül az a manover, hogy felkeljünk emberi idoben, olyan 9-10 között.
Egyébként sosem gondoltam volna, hogy életem elso bankszàmlàjàt nem otthon, hanem külföldön fogom megnyitni. Hiàba, a sors utjai kifürkészhetetlenek. Aztàn màr csak az uszodàba kéne eljutnunk vasàrnap. Micsoda mozgalmas egy hétvége lenne. Na meg a hazalàtogatàsrol kéne irnom, az is meglesz, talàn még a héten. Meg egy ujabb vàrosi fotozàs, ha nem lesznek esos délutànok. 

Nagyjàbol ennyi, mivel biciklizni nem tudok elmenni, Marry Poppins és vacsora csinàlàs lesz a mai program szotàrszerkesztéssel, egyebekkel megszakitva. 

No egerek és emberek, jok legyetek!
Enn
 

 Igazàndibol a cimnek semmi köze nincs ahhoz, amit mondani akarok, csak ez jutott eloször az eszembe cim kapcsàn. Ennyi.

Szoval tegnap megvolt az orvostura, rendes no volt meg minden. Kiderült, hogy valami fertozés, ami miatt folyamat a WCre jàrok és a veséim iszonyuan fàjnak. Fàjtak, ugyanis hétfo reggel, mikor az egész dolog elkezdodott, annyira fàjt a hàtam, hogy muszàj volt még a reggeli alvàsom elott bevenni egy fàjdalomcsillapitot. Es ez igy ment egészen tegnap reggelig, ma màr a 3. szem orvossàgot vettem be, ami ugy làtszik, hogy hatàsos, mert màr sokkal jobban vagyok, na részletezni azért nem fogom, hogy miféle fantasztikus dolgok kezdenek elmaradozni végre... 

Viszont a gyogyszerkivàltàs. Na az még szép volt. Màr eleve ez az egész EU dolog, meg TAJ-kàrtya mizéria tul bonyolult. A gyogyszertàras sztori késobb jön, elobb elmondom, hogy mi elozte meg az orvohoz menést.
(Remélem, hogy nem fogok semmi sem elfelejteni, mert most pisi-és fozésszünet következik, addig nézzetek reklàmokat, vagy inkàbb ne.)
Na itt vagyok. Szoval ott tartottam, hogy kàrtyàk és egészségügyi rendszerek. A franciàknàl nem tudom pontosan, hogy hogy muködnek ezek a dolgok, annyi biztos, hogy a hàziorvosnàl fizetni kell, amibol viszont az àllam ad vissza némi pénzt. Es ez igy igaz a gyogyszerekre is, a kifizetett összegbol kapnak vissza némi pénzt az emberek. Még nem sikerült kideritenem, hogy az egész egészségügy hogy muködik, és hogy miért kapnak vissza pénzt, de ez egy nem rossz dolog az biztos. Nàlunk meg ugye TAJ-stb. Ami asszem, hogy nàluk is van egyébként. Na mindegy, lényeg az, hogy amikor kijöttem, akkor megint csinàltatnom kellett egy EU-s Egészségkàrtyàt, amit elvileg az orvosnàl hasznàl az ember. Mivel nem voltam benne biztos, hogy ez elég-e felhivtam a Francia Magyar Nagykövetséget, ahol azt mondtàk, hogy ennek elégnek kell lennie. Habàr a 2 no hangjàbol, akivel beszéltem, inkàbb az derült ki, hogy nem nagyon vàgjàk, szal ez az egyetlen dolog, amit mondani tudnak. Mivel nincs màsik kàrtyàm, nem nagyon volt sok vàlasztàsom. Az orvos viszont azt mondta, hogy ez neki nem jo. Ez akkor kell, mikor utazik az ember vagy ha sürgosségi esetrol van szo. De ennek ellenére elvileg jàr majd valamennyi vissza a 22 eurobol, amit ki kellett fizetni. Na most a gyogyszertàrban is kellett volna valamilyen kàrtya, hogy olcsobb legyen a gyogyszer, de az enyém ott sem volt jo, de itt is jàrna vissza pénz. Elvileg. Na és el is érkeztünk az ominozus gyogyszertàri esethez, ami annyira felidegesitett tegnap. Elég hétköznapi dolog, azt kell hogy mondjam, miutàn nem az elso eset, hogy ilyennel talàlkozom. Dràga kis orszàgom annyira kicsi, és annyira keleti, hogy itt Nyugaton nem sokat tudnak rola. Néha szerintem még azt sem, hogy europàban van. Orvosok, sok éves egyetemi oktatàs ide vagy oda, mindent nem tudhatnak az emberek, na... Mert egy àtlagember persze, hogy nincs tisztàban egész Europa térképével, de hogy sokszor muvelt felnottek sem nagyon vannak tisztàban kontinensünk keleti blokkjànak mai àllàsàval... Hàt ez igen elgondolkoztato. Persze nincs jogom ahhoz, hogy biràljak bàrkit is, mi sem vagyunk làngészek. Az egyetlen "hibànk" az, hogy mi kicsit Keletebben vetettük meg a làbunkat, és egy kicsit rossz oldalon àlltunk a nagy hàborukban. Itt be is fejezem, mert nem a mai tàrsadalom tehet arrol, hogy mi vagy ok hol vagyunk most, vagy mennyire muveltek az emberek. ezt le kell nyelni, nem fogja mindenki hasra vàgni magàt, ha meghallja, hogy Magyarorszàg a szülohazànk. Es több mint valoszinu, hogy a franciàk hasonlo cipoben jàrnak mondjuk egy amerikai àllamban. 

Iii, de belemàsztam ebbe a nagybetus, okfejtegetésbe. Most màr mindegy, ugyis régen irtam màr pengeélen tàncolo, provokativ cikknek nem igazàn nevezendo, de ujsàgba majdnem bekerülo dolgokat...

Na most ebédszünet lesz mindjàrt, ugyhogy hagyom a gépet egy kicsit pihenni.
Késobb meg jönnek a képek.

Udv. nektek emberek! Es Jo étvàgyat annak, aki nemsokàra ebédelni fog!
Enn

 Azt hiszem, hogy valami ilyesmit irtam az elozo blogomban, hogy kb. hetente fogok irn. Mentségemre legyen mondva, az elmult 2 hétben nem nagyon voltam Bordeaux-ban, annàl többet utaztam, példàul Magyarorszàgra. Nem rossz egy orszàg, amint tudok, megint visszamegyek, szép hely az, na.

Viszont most nem errol fogok irni, az még valamikor a héten lesz. 
Most azokrol a dolgokrol fogok irni, amiket màr vagy egy honapja meg akartam irni, de valami mindig "közbejött".

Szoval az egyik legjobb dolog a közlekedésben itt a làmpàk rendszere. Ha piros az autoknak és a gyalogosoknak is, a gyalogos akkor is àtmehet, mert az autonak mindenképpen meg kell àllnia. Sot, sokszor olyan helyen is àtengedik a gyalogosokat, ahol csak zebra van vagy mg az sem. Az olyan kamikaze-közlekedoknek pedig, mint én ennél tökéletesebb rendszer nem is lehetne. Es akkor még meg sem emlitettem a majdnem végtelen hosszusàgu, a vàroson keresztben és vissza kiépitett bicikliutat. Korrektül meg van csinàlva az egész rendszer, nincsenek bunko vezetok, vagy legalàbbis nem sok, és amig nyitott szemmel jàr az ember, addig egy rossz szo nem lehet az itteni közlekedésre. asszem, hogy ennyit akartam mondani a làmpàkrol meg errol az egészrol, hogy mennyire jo, hogy joformàn össze-vissza mehet az ember, persze nyitott szemmel, az azért fontos, hogy mi se izéldjünk. Igy lehet az, hogy ilyen jol muködik a rendszer. 

a màsik màr régota bennem érlelodo gondolat a franciàk sàrmjàt veszi gorcso alà. Nem tudom, hogy ez csak afféle déli habitus vagy minden franciàban ott lakozik egy sàrmor, de hogy àtlagban egy héten legalàbb egyszer szembesülök ezzel, az biztos. Habàr jol belegondolva, inkàbb a déli fekvésnek köszönheto az, hogy az emberre ràdudàlnak, vagy hajnali 8kor, sminktelen tiszta komàs fejjel is megkisérelnek az emberrel valami flörtféle pàrbeszédbe elegyedni... Nagyképuen hangozhat ez, de tényleg igy van. Màr amikor elmegyek bevàsàrolni vagy hajnalban fotozni. Egész muris dolog, és nyelvleckének sem utolso, feltéve ha nem az autobol szolnak oda valamit, amire épphogy fel tudok figyelni. Azt nem tudom, hogy emlitettem-e  hogy pàr hete, mikor a folyoparton fotoztam, leàllt velem beszélgetni egy néger sràc. Ahhoz képest, hogy eléggé töröm a franciàt, és ugy àltlàban nem beszélek eleget, egész sokàig elbeszélgettünk. Mondjuk neki nem jött le a kelet-europai akcentus, mert rögtön azzal kezdte, hogy angol vagyok-e. Vagy ha az nem, akkor amerikai. Persz kicsi orszàg ez a Magyarorszàg, és gondolom, hogy még ennél is kevesebb ember talàlkozik magyarokkal itt Bordeaux-ban vagy akàr csak ugy elszorva az orszàgban. Szoval nem meglepo, hogy nem az az elso kérdése, hogy mi ujsàg abban a pöttöm, ex-kommunista orszàgban. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Pàrizsban vagy ugy àltalàban Eszakon nem jellezo az ilyen, hogy csak ugy leàllnak az emberrel beszélgetni. Hiàba, azért Délen mégiscsak többet süt a Nap. Mint példàul most. Igaz, még nem nagyon, de màr igencsak kezdünk belemàszni az oszbe, ami itt nem nagyon tunik fel. Szinte ugyanaz a nyàri meleg, redony szükségszeruen lehuzva, ventillàtor megintcsak egészségügyi okokbol bekapcsolva. 

Apropo egészség. Ha valamit nagyon nem szeretek a külföldön élésben, akkor az az alapveto mindennapi dolgok... hogy is mondjam, nem hiànya; hanem a tény, hogy itt azért csak bonyolultabb minden. Azon màr tultettem magam a kozmetikus-kérdésen, de az egészség-betegség dolog és ez az egész kihez-fogok-menni-ha-egyszer-beteg-leszek dolog kezd nagyon égetové és egyre kölelibbé vàlni. Vegyük csak a mai példàt: 
A hàtfàjàs az mondhatni megszokott, tudom is az okàt, azt is, hogy hogyan kéne kezelnem. A ma reggeli iszonyu fàjdalomnak viszont semmi köze nincs a szuper Ikeàs matracunk minoségéhez, (amivel addig nem is lenne semmi gond, ha csak kanapéként hasznàlnànk, és nem aludnànk rajta...) vagy a gerincem ferdeségéhez. Legalàbbis szerintem. Persze most bàrki mondhatnà, -és biztos vagyok benne, hogy anya mondani is fogja, mikor felhivom, hogy megosszam vele ezt az informàciot,- hogy ne legyek màr ilyen okostojàs, hanem egyszeruen menjek el az orvoshoz. Szoval a fàjdalomnak több köze van a vesémhez, ami szintén a hàtam közelében van. Viszont ezt kideriteni nem olyan egyszeru dolog, ugyhogy most egyenlore marad a fàjdalomcsillapito amibol szerencsére ma még csak egyet kellett bevennem, annak is csak a felét. Aztàn ha nagyon cink lesz a helyzet, akkor kiprobàlhatom francia tudàsomat a Sürgosségi osztàlyon is. Hmm, màr alig vàrom... :S

Mivel baromi meleg van, és nem érzem tul jol magamat, na meg a természet hivo szava is fülembe cseng màr; most megyek, és igyekszek valami hasznosat csinàlni. A magyarorszàgi beszàmolot pedig igyekszek minél hamarabb megirni, képekkel illusztràlni.

Véget ért a moka màra, bezàrul hàt a moka tàra. 

Még mindig nagyon meleg üdvüzlet innen az oceàn partjàtol màsfél oràra kocsival. 

Enn

Nem, nem haltam meg. Csak lusta vagyok blogot irni. Meg mostmàr van annyi mondanivalom, hogy egy ideig elleszek az iràssal.

Valahol a juli. 14-ei nemzeti ünnepnél hagytam abba az iràst. Azota megint voltunk Lognes-ban, moziban is eljutottunk meg nem is tudom, sok minden volt.
Ezért legjobb lesz, ha az elején kezdem. Ami azt jelenti ebben az esetben, hogy ott kezdem, amire éppen az eszembe jut.

Van egy néha jo, néha rossz dolog az itteni nyàrral kapcsolatban, ami a "divatot" illeti. Es most nem arra gondolok, hogy milyen hülyén vagy stilusosan öltözködnek az emberek. Hanem a nagy nyàri kiàrusitàsokra. Asszem, hogy hat hétig tart az egész, és néhol tényleg nagy engedmények vannak. Ezt jol ki is hasznàltam, mert olyan màzlim volt, hogy még kb. 2-3 hétig élvezhettem ennek elonyeit, amire szükségem is volt, mert hely szuke és sulytullépés miatt nem tudtam elég cuccot magammal hozni. Ugyhogy mikor visszatértünk a hosszu hétvégérol juliusban, azon a pénteken bementem a központba vàsàrolni. Ilyen hosszu utcàt rég nem làttam màr, komolyan mondom, kb. olyan làtvàny lehettem, mint mikor a falusi gyerek eloször Pestre megy. Ami a bàmészkodàst és mindenre ràcsodàlkozo tekintetet illeti.
Az utca olyan Kàràsz-féle dolog, annyi különbséggel, hogy ez vagy 10x akkora és tele van mindenfèle boltokkal. Meg rengeteg emberrel. Habàr ez a 2 dolog màr a Kàràszon is megvan, ruhaboltok: H&M (tudom, hogy most megdobbant a szived Imo :) ), Etam, Pimkie, People; kajahelyek:Meki,-ezt nem  akartam elhinni, de amikor most hétvégén Gilles-el voltunk ott, akkor bebizonyosodott, hogy nincs màs gyorskajàlda, csak Meki. Semmi Quick. Nem hittem volna, hogy valaha is ugy fogok vàgyodni a gyorskaja utàn, de mivel nagyon éhesek voltunk és pisilnem kellett, mint mindig, plusz a làbam majd leszakadt, mert màr egy ideje màszkàltunk ott... na akkor majd meghalam, hogy megpillanstam valahol a Quick emblémàjàt. Persze nem igy lett.- Ezen kivül vannak még dràga, elegàns kàvézok is, fagylaltozok, szendvicsàrusok, sportbolt, afrikai hajszobràsz-fodràszat... Es akkor nem is beszéltem az innen nyilo mellékutcàkrol. Ja, az utca neve "rue Sainte-Catherine". Es szuperjo egy hely. Mondjuk némi üröm is vegyült aznapi örömömbe: ugyanis az egy dolog, hogy folyamat 30 fok van, és szàzàgra süt a nap, azon a pénteken én jol elàztam. Nem is egyszer. Olyan jo idopontot fogtam ki a vàsàrlàsra. Ettol függetlenül vagy 5 oràt eltöltöttem ott. Es még igy is vissza kellett mennem hétfon vagy kedden, màr nem emlékszem. Viszont még mindig van egy csomo felfedezni valo azon az utcàn, csak napközben anyira meleg van, hogy nehéz erot venni magamon és kimozdulni itthonrol, még a topartra is alig megyek, kb. 2 naponta, ahol legalàbb viz van, de erre még kitérek egy kicsit késobb.
Azon a héten érdekesnek mondhato dolog csak egy történt, azt hiszem. Szombaton valamin összkaptunk Gilles-el, nem tom màr min, nem mintha megosztanàm bàrkivel is, ez magànügy és én is csak azért emlitem meg, mert szerepe van a màsnapi történésekben. A lényeg tehàt a vasàrnap reggel, vagyis julius 26. Ami az én névnapom. Amit én teljesen el is felejtettem, mivel az idoérzékem egy kicsit felborult. Ezért voltam baromira meglepodve, amikor reggel 10 ora fele félig nyitott szemmel és elég komàs fejjel vettem észre, hogyaz emberem öltözködik aztàn elmegy. Mivel nem tudtam inkogitoban maradni és az alvàst tovàbb tettetni, észrevett, szoval még valami olyat mondott, hogy valaminek utàna kell néznie. Na szép mondom, rögtön arra gondoltam, hogy az elozo napi összeugràsunk miatt megy el. Ami igy visszagondolva hülye ötlet volt. Vasàrnap hajnali 10-kor viszont nem könnyu értelmes magyaràzatot talàlni az ilyen gyorsan-kilopodzok-amig-a-màsik-alszik akciokra. Na lèbyeg a lènyeg, csak a viràgboltba ment, mert velem ellentètben o nem felejtette el a névnapomat, és hozott nekem egy kis csokor vörös rozsàt. Amibol még mindig van 2 darabom, a többi meg az orült fotosötleteim àldozata lett. Az zgy szép vasàrnap reggel volt, nem mellesleg. Azoknak, akik meg felköszöntöttek, ezuton is köszönöm. :)

Ja, azt elfelejtettem, hogy amit viszont nagyon utàlok az ilyen nagy bevàsàrlo utcàkban, az a sok hajléktalan, felmérést csinàlo ember ésatöbbi. Es mivel az utca nagy, ezeknek az embereknek a szàma is ehhez arànylik. Még akkor is megtalàlnak, amikor zenét hallgatok, tehàt nonverbàlisan azt az üzenetet kozvetitem a vilàg felé, hogy nem igen vagyok beszédes kedvemben... Persze ez nem érdekli azokat, akik akarnak valamit toled. Annyiszor eszembe jutott màr ilyenkor kijàtszani a "bocs, nem beszélek franicàul kàrtyàt", de aztàn mindig ott talàlom magam, hogy magyaràzom, hogy nincs aprom, ami valamikor tényleg igaz, vagy nincs idom mindenféle kérdoiveket kitölteni, ami àltalàban igaz is. Ennek a jelenségnek sajnos elkerülhetetlen következménye pedig az elérzéketlenedés. Valahogy megszokja a szem làtvànya egy ido utàn az ilyet, persze nem azt mondom, néha szoktam adni a koldusoknak pénzt, de jozan ésszel belegondolva, senki nem kövezhet meg, ha nem adomànyozom nekik az összes pénzt. Onzés vagy nem, azért valamit magunkat is kell hagyni, és nem védekezésképpen, csak tényként mondom vagyis gondolom, hogy az emerek csak kis szàzaléka szokott rendszeresen segiteni a hontalanokon pénzzel. Meg mostmàr azért kezdek màs szemmel ràjuk nézni. Nem azt mondom, hogy teljesen hidegen hagy, inkàbb elszomorit. Mert Bordeaux nagy vàros és elég gazdag. Ennek ellenére rengeteg a hajléktalan.

A ràkövetkezo csütörtökön, 30-àn pedig végre ràvettem magam egy rendes vàrosnézo fotozàsra. Elbicikliztem a Garrone partjàra, ami tök szép, a rakpart pedig nagyon jol ki van épitve, rengeteg hely van a bicikliseknek, futoknak, görkorizoknak,satöbbi. Ott van még egy skate park is, jàtszotér, éttermek, boltok, mindenféle dolog. Az érdekes pedig az, hogy még vasàrnap este is tele van emberekkel, egyik vasàrnap kimentünk oda Gilles-el, és olyan 10 ora fele is még az anyukàk ott vigyàztak a gyerekeikre, a skate parkban is egy csomoan voltak, sportoltak, szoval mintha màsnap senkinek nem kéne dolgoznia. AMi éppen nem lehetetlen, ha még otthonülo anyàkrol, fiatalokrol, turistàkrol... beszélünk.
De térjünk vissza a fotozàshoz. talàltam érdekes dolgokat, ahogy ott sétàltam, de aztàn talàlkoztam egy helyi emberkével, pontosabban o jött oda beszélgetni, mikor a közelébe leültem, hogy a fotokat nagyjàbol kivàlogassam. Aztàn vele egy csomot beszélgettünk, adott egy web cimet, ahl mindenféle afrikai dolgoknak lehet utànanézni, rendezvényeknek, gondolom embereknek, még nem néztem meg a lapot, de ezt nemsokà bepotolom. Szoval a tervezettnél kevesebb idot töltöttem fotozàssal, viszont egy csomot beszéltem franciàul. Ami majdnem olyan jo, ha nem jobb.

Aztàn azon a pénteken jött egy sràc a Dell cégtol, hogy megserelje a laptopot, persze nem sikerült, ugyhogy eztàn még egy hetet kellett vàrni arra, hogy megint legyen gép. Bezzeg akkor lett volna kedvem blogot irni. Aztàn meg valahogy mindig màst csinàltam, és màsnapra halasztottam.
Azon a hétvégén mentünk megint Lognes-ba, Gilles nagyijànak a 90 vagy 91. születésnapjàt ünnepelni. Azért nem tudom a pontos szàmot, mert a vietnàmiak (meg a letöbb àzsiai nép, ha jol emlékszem) valahogy màshogy szàmolja az éveket, mert születéskor egy évet hozzàadnak az ember életkoràhoz, vagyis a nullàhoz. Asszem, bonyolult dolog ez, azt hiszem, hogy bele fog telni egy kis idobe, mire teljesen érteni fogok mindent ezzel kapcsolatban. A lényeg az egészbol az, hogy megint TGV (visszafele féluton megint hàttal), rengeteg uj ember, szoval mostmàr majdnem ismerem Gilles csalàdjànak a teljes apai gàt, ugyanis vagy 40 ember volt ott. Ennek nagyrésze pedig ismeretlen volt szàmomra. De tuléltem, sot akikkel beszélgettem is a hosszu csalàdi étkezéssel egybekötött ünneplés alatt, azok nagyon aranyosak voltak. Volt köztük mindenféle szàrmazàsu, svàjci (aki nem mellesleg ismeri egy kicsit és szereti is Magyarorszàgot), vietnàmi, aki csak franciàul tud, francia, meg ugye az Amerikàban élok, satöbbi. Elég rövid egy hétvége volt, szombat reggel mentünk, aztàn estig Pàrizsban voltunk, mivel a vonat a Paris-Montparnasse àllomàsra érkezett. Olyan dél körül érkeztünk, aztàn ott elintéztünk egy-két dolgot Pàrizsban, ettünk, hol màshol, mint a Quick-ben, aztàn elmentünk a Notre Dame-hoz, ahol ajdnem elkapott a vàsàrlàsi làz, mert a környék tele van turistaboltokkal. Végül nem vettem semmit, szoval lementünk a Szajna partjàra enni meg pihenni egyet. Majd arrol is lesznek képek, persze annyira nem sok. 
Délutàn talàlkoztunk Toma-val meg Henri-val, Gilles baràtaival, akikhez késobb csatlakozott egy màsik sràc is, akinek hirtelen nem emlékszek a nevére. Aztàn elmentünk biliàrdozni, voltak ott érdekes dolgok. Szerencsére annyira sokat nem fejlodtem vissza a jàtékban. :) Na és ezutàn a szombat utàn jött az az esos vasàrnap, amikor azzal a sok emberrel talàlkoztam. Ennyi elég is lesz arrol a hétvégérol, mert közben eszembe jutottak még ujabb dolgok.
 

Pàr hete elmentünk az IKEA-ba, ahol mindenféle szuper dolgot vettünk, borospoharat, hogy legyen mibol inni a kihozott borokat, illatos mécseseket, amiknek az illata nem érzodik égés közben, ...meg egy nagy fazekat, amiben majd batikolni tudok. Ennek örömére batikoltam is egy az H&M-ben vett szürke topot, meggypirosra. Nem lett rossz, habàr szokàs szerint ez sem egy tökéletes darab, kezdve azzal, hogy ha fehér ruhàval hordom, akkor tuti, hogy az alatta vagy fölötte levo fehér màr nem lesz tiszta fehér. Szerencsére ez nem az én hibàm, vannak ilyen gyàrilag hibàs szinek, amik azutàn is fakulnak és fognak, ùiutàn vagy 2 oràt àztak ecetes vizben és a fozovizükbe egy jo adag so került. Majd ha olyanom lesz, akkor teszek fel képet errol is, meg akarok egy màsik topot batikolni hamarosan, az is lehet, hogy felkerül az oldalra kép formàjàban.

A màsik dolog ami eszembe jutott, az a mozi. Amit a bejegyzés elején is emlitettem. Asszem, hogy azon a vasàrnap mentünk el megnézni a Harry Potter és a Félvér herceget, amikor bekerült a mozikba. Ez egy ilyen ötödikes koromban ràm ragadt szokàs, hogy muszàj az összes Harry Potter-t a moziban megnézni. Legalàbbis elso alkalommal. Es Bordeaux-ban az a jo, többek között, hogy van itt egy olyan mozi (ha jol emlékszem, akkor összesen 3 mozi van), ahol vagy 20 vetitoterem van, és a legtöbb filmet eredetiben is meg lehet nézni. Ugyanis egy ideje a legtöbb filmet az eredeti hanggal nézem. 
Visszatérve a mozira, màr nagyon kivàncsi voltam a 6. részre, és amekkora vàrakozàssal és izgalommal ültem be a moziba...hàt legalàbb akkora csalodàssal jöttem onnan ki. Még mindig ne tudok napirendre térni afelett, hogy kulcsfontossàgu jeleneteket hagytak ki a filmbol, rövidités céljàbol. Mivel màr egy ideje irogatok itt, és van még egy-két tennivalom, rövidre fogom a témàt, de nagyon remélem, hogy a 7. részre megéri majd vàrni. Arra meg külön kivàncsi vagyok, hogy hogyan fogjàk megoldani a 2 részre szedést, màr ha végleges marad ez a ma még csak inkàbb pletykaértéku informàcio. Mondjuk annak örülök valahol, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem volt elàjulva tole. Nem értem, hogy mit kellett ennyit dolgozni rajta, mert valahogy nem làtszik meg rajta az a sok munka.

Ja igen, topart. Na az gyönyöru, plàne este, valamelyik pénteken megàlltunk ott a naplementét fotozni. A viz szikràzo kék, vannak rajta vitorlàsok, horgàszni is szoktak azt hiszem, meg van egy kisebb elkeritett rész a fürdozoknek. Ehhez tartozik egy homokos part, na ott szoktam én napozni, màr ha azt a 3 alkalmat, ahànyszor voltam szokàsosnak lehet nevezni. Nem rossz, igaz egyedül uncsi, de a viz fantasztikus, néha pedig el lehet kapni egy-egy értheto beszéletésfoszlànyt. Mondjuk max. 3 oràt vagyok ott, szoval annyira nem gàz. Es ugye titkon abban reménykedem, hogy soha nem làtott barnasàgra teszek szert azalatt a 2 hét alatt, amig még el tudok oda menni. Nincs messzebb a to, mint otthon hozzànk a Tisza, mi külön jo, nem kell oràkat biciklizni. Meg végig van bicikli ut, szoval biztonsàgosan oda lehet érni. Ami nagyon gàz, az az, hogy Délelott 11-tol este 7-ig van nyitva. Ami röhej, nem tudom, hogy ezt ki talàlta ki, mert itt màr 10-tol lehetne fürdeni, este viszont még majdhogy nem este 10-kor is hoség van. A màsik meg, hogy aug. 31-én bezàr, ami tök gàz, mert itt szerintem még szeptember végén is dög meleg lesz, akkor pedig szintén egy csomo ember le tudna menni, olyanok akik most nem jutnak el oda. Vagy csak olyanok, mint én. De tényleg, ilyen hülye idobeosztàst, egy ilyen nagyvàros ilyen pici és egyetlen homokos strandjànak... (legalàbbis tudomàsom szerint, még nem jutottam oda, hogy az egész itt folyo Garrone-t megnézzem, hogy esetleg ott van-e olyan Tisza-féle homokos part, ahol lehet fürdeni. Még a kikötobe is ki kell majd mennem fotozni.

Nem tudom, hogy mi volt még, ami emlitésre mélto, de most megyek, miutàn sikerül leküzdenem az utolso falat tejberizst is, zongoràzok egy kicsit, tovàbb olvasom a Charlie és a csokigyàr francia vàltozatàt, befejezem a vacsoràra szànt krumpli sütését, megfozöm a virslit, és asszem, hogy ennyi. Ja nem, meg kell horgolnom egy hajtincset, mielott még annyir elvékonyodna, hogy leszakad.
Azt hiszem, hogy ez a kis elorejelzés elég lesz arra az idore, amig nem irok, habàr mostmàr igyekszem legalàbb hetente egyszer irni valamit, képekkel illusztràlva.

Addig meg bisous nektek, ti Magyarorszàgon élo emberek. :)
Enn
 

Elso körben, senki ne sirànkozzon azért, mert nem tudja rendesen elolvasni, amit irok, ha valami gond van, akkor az nàlatok van, mert az én francia billentyuzetem tokéletesen muködik. :D Bunko lennék? Nem, csak szarkasztikus. Valakinek nem tetszik? Hàt ne olvassa, amit irok. Semmi nem kötelezo ebben az életben.
Es csak a rend kedvèèrt, itt senki nem fog ilyen tipikus sablonszövegeket olvasni, hogy kedves naplom, ma ez meg ez törtènt velem, blablabla... Ez nem egy olyan naplo, sot mi több, ez egyàltalàn nem naplo. Ezek a bejegyzèsek nyilvànos levelek mindazokhoz, akiket otthon kellett hagynom, mert màr nem fèrtek el a zsebemben.

Szoval ahelyett, hogy mindenkinek egyenkènt irnàm meg, hogy mivel is telnek bordeauxi napjaim, itt fogok szàmot adni a dolgok àllàsàrol. Es tolem szokatlan modon semmi nem zavarja meg a csendet, a ventillàtort leszàmitva. De ezt muszàj, 44 fok volt mèg pàr oràja, persze az napon volt. De akkor is. Ez nem is olyan fontos most. Szoval ez a 2. hetem itt, Frankföldön, és eddig nem volt valami mozgalmas. AZt se tudom, hogy mit irjak, utàlok blogot meg ilyen hulyesègeket irni. Arra jöttem rà, hogy beszèlni szeretek. Abban nem fàradok el. Az iràs fàraszto.
Szoval nemzeti unnep. Tudjàtok, juli. 14. Bastille, ilyenek? Na mindegy, nem baj, ha n em rèmlik, ez a franciàknak kb. olyan, mint nekünk aug. 20. Tuzijàtèkkal, meg a kb. 3 oràs felvonulàssal a Champs-Elysées-n. Munkaszüneti nap, bolt nem nagyon van nyitva, ami azèrt rossz volt, mert vannak azok a kinai boltok, ahol kaja is van elvitelre. Na ott valami isteni finom a szendvics, de persze ezek a boltok kedden zàrva voltak. Szoval a 3 oràs TGV utra a Quick-ben (olyan, mint a McDonald's, csak ez belga) kellett nèmi utra valo zsirt tankolnunk. (a -nunk az Gilles és èn lennènk) Egyèbkènt a Quick nem is lyan rossz dolog, èn jobban szeretem, mint a McD-t. Es eddig akàrhànyszor Pàrizsan voltam, mindig valami ilyen szinvonalas ès egèszsèges kajàt kinàlo gyorsètteremben ettünk. Hogy mièrt? Mert gyors, olcso, ès mèg èjfèlkor is nyitva van. Hiàba, engem is kezd a kapitalizmus ès a modernizàcio malma a magàèvà tenni. Különben is ami a gyorséttermeket illeti, én eleve handicappel indulok, több, mint 10 év fast-food nélküli élet àll mögöttem. Ezért most potolok. Persze ésszeru jeretek közt.
 Aztàn itt van a TGV. àtlag kb. 200 km\h, eddig 3 utbol 2 alatt menetirànynak hàttal utaztam. Ezt mèg otthon a kis Bzmot-okkal is nehezen toleràltam, itt viszont plàne, a sebessèg nèha olyan nagy, hogy bedugul az ember füle. Es mèg mielott bàrki is elkezdene oltogatni, hogy akkor ugyan mièrt nem ültem màsik helyre, hàt azèrt nem, mert ez nem igy muködik. Foglalni kell helyet, ès megjegyzem a màsodosztàly itt kb olyan mint az IC-n egy elso osztàly. Szal nem baj az, hogy fogllani kell. Vagyis lehet, nem muszàj. De jobban jàr vele az ember, mert ha èppen sehol sincs szabad hely, akkor az elotèrben kell àllni vagy ülni ha èppen lehet. Hiàba, nem hülyèk ezek a franciàk, ès egy 3 oràs Pàrizs-Bordeaux ut nem kerül tobbe nekem 18 èvesen, mint egy diàk nèlkuli 18 èvesnek egy szintèn 3 oràs Pest-Szentes ut. Màr amikor. Ugyanis elég sokféle jegyàr van. Ezzel persze nem minositeni akarok, ez csak Nyugat. Ennyi.
De mèg ne szaladjunk anyira elore az idoben, mèg èppen csak megèrkeztünk Lognes-ba, ami Pàrizs egyik külvàrosa, mint mondjuk Kispest. (Gondolom èn, nem vagyok pesti... de mindenkèppen olyan Csongràd-Bokros viszony van köztük. Azzal a kulönbsèggel, hogy Lognes-bol kb. egy ora mig az ember eljut Pàrizs központjàba.) Pèntek este èrkeztunk meg, aztàn szombaton csak ugy voltunk, estefelè elmentünk kocsikàzni, Gilles nagyijàt hazavittük, aztàn a parkban, ami baromi nagy, kajàltunk meg ilyenek. Vasàrnap is csak voltunk, a nagy csalàdi ebèdet leszàmitva, amikor is a kedvenc levesemet ettük, ami nem csiga leves, màr ha van ilyen. (anyàm, ez Franciaorszàg, biztos, hogy van olyan, hogy csiga leves)Vietnàmi fondu a neve, ès az a jo benne, hogy nincsen benne semmi olyan, amit te nem akarsz, hogy benne legyen. Semmi zöld, ha nem akarod, annyi cucc, olyan tèszta amilyet csak akarsz. Na jo, nem, tèsztàbol csak ilyen üveges rizstèszta meg sima metèltfèle van. Ezenkivul ott van egy tàlon a garnèla ràk, kalmàr, marha, csirke, ès az ember azt teszi bele a lèbe fozni, amelyiket csak akarja.Tök szuper, ja, meg vannak ilyen szojaszosz fèle dolgok is, hogy mèg finomabb legyen. Es a jo az egseben az, hogy ennyi az ebèd, teljesen jo, mint egy egytàlètel. Uu, de ennèk most paprikàst. Vagy gombapörköltet, de eddig nem sikerult normàlis nokedliszaggatot talàlnom a boltban, ugyhogy azt hiszem, hogy a reszelo nagy lyuku rèszèt kell majd erre hasznàlnom. Feltève ha talàlok  valahol majorannàt, tènyleg, ha megyek a kozpontba vàsàrolni, akkor utba kellene ejtenem egy fuszerest. Ott csak van majoranna.
De ott tartottam, hogy a nagy csalàdi, vasàrnapi ebèd. Hosszu de tök vicces. Plàne amikor elkezdenek vietnàmiul beszèlni, na nem mintha èrtenèk egy szot is belole, de az akcentus meg minden... Azt egyszer halalni kell. Aztàn hètfon vègre bementunk Pàrizsba, egy kis H&M-es shoppingolàsra, amibol vègul is nem lett sok minden, de a legfontosabb az az Andy Warhol kiàllitàs. Nem kellett sokat sorban àllnunk szerencsère, ès a jegy àra sem volt több, mint egy szinvonalas pesti kiàllitàsè, màr ha jol emlèkszem. Este pedig egy hangulatos àmde annàl kisebb ès zsufoltabb ètteremben talàlkoztunk, pontosabban oda mentunk Gilles nèhàny baràtjàval. Mondanom sem kell, a beszèlgetèsnek nem voltam valami aktiv rèsztvevoje, de mivel Gilles nem mindenkit ismert közelrol, o sem volt a tàrsasàg közèppontja. Ami nem baj, a lènyg az, hogy legalàbb ki voltunk mozdulva, ès azèrt beszèltem franciàul, de nem sokat. Eppen csak annyit, hogy meg ne àrtson. Aztàn amikor visszaèrtünk Pàrisbol, a vacsora utàn; mèg èppen elkaptuk a tuzijàtèk vègèt. Hangos volt, tàvoli, de nagyon szèp.

Na jo, èn itt mot abbahagyom az iràst, mert mennem kell kajàt csinàlni ès aztàn mèg gyakorolnom kell a zongoràzàst.  Majd jelentkezek a mai nap fantasztikus törtènetèvel meg a tegnapièval is. ja, meg kèpek is lesznek majd. Ne msok, de kèpek lesznek.

Na ennyi voltam màra, elèg, sot talàn mèg sok is. Bisous mindenkinek, aki otthonrol olvassa ezt a blogvalamiizèt.

Enn