Jajj, ez de egy régi történet màr. Igaz, nem olyan régi, mint a hazautazàsunk sztorija, de azért ez is megéri a pénzét. Nem is megyek bele teljesen, még igy is be kell fejeznem a màsikat meg aztàn gyülemlik màr az uj anyag is rendesen.

Csak igy nem ide illoen közlöm gyorsan, hogy végre erot vettem magamon és publikàltam 2 albumot picasa-n, kompromittàlo képekben nincs hiàny; akit érdekel. Nem valami értelmes a mai nuelvhasznàlatom, azt kell megjegyezzem. Ennek több oka is lehet, ebbe most nem megyek bele, mert nem lényeg. Viszont akkor vàgjunk bele életem elso (na jo nem, hazudok mert az ideköltözés volt az elso, nem is kicsi helyvàltoztatàs, viszont az kevésbé volt làtvànyos és költözés-klisékkel teli. Erre mindjàrt ki is térek kicsit bovebben) rendes butortologatos költözködésének történetébe:

November 2. magassàgàban, egy hétfoi napon költöztünk, ami eredetileg nem igy lett vola. Az eredeti terv szerint Mindenszentek hétvégéjét kellett volna a 600 km-errel arrébb valo költözésre forditanunk. Hétfon pedig természetesen mint a friss harmat, pontosan munkàba menni. Mivel ilyen megtiszteltetés a magasabb vezetoket nem surun ér, (sztem legalàbbis) nem hiszem, hogy felfogjàk a helyzet mivoltàt és minden izgalmàt. Otletnek jol is hangzik ez  dolog, elotte 1-2 héttel elkezdünk pakolni, igy pénteken màr csak egy àgy meg a legszükségesebbek orzik majd àlmunkat. Szombat hajnalban pedig vàrjuk a Pàrizsbol bérelt költöztetoket, rohamtempoban mindent a kocsiba pakolunk, ügyelve persze arra, hogy minden doboz le legyen zàrva, meg legyen cimkézve, semmi ne vesszen el, stb. Aztànvagy aki elég mitovàlt az még utolso bordeaux-i estéjét lakàstakaritàssal töltve àtadhato àllapotba ràntjuk a lakàst. Ezek utàn csupàn egy cirka 6 oràs ut következik, amibe persze nincsenek beleszàmolva a dugok, közuti balesetek vagy utépités miatti utlezàràsok, pisiszünetek, estébé. Kis szerencsével valamikor az éjszaka közepén meg is érkezünk, hullafàradtan és farkiaséhesen, mivel enni vagy pihenni nem volt idonk az ido szuke miatt. Ez utàn màr nincs màs hàtra, mint lepakolni az autorol, visszavinni azt a bérlés helyére és valami elfogadhato formàba halmozni lakàsunk teto nélkül maradt tartalmàt. Ez pedig több, mint valoszinu, hogy egy egész vasàrnapot igénybe venne az evési és pihenési proceduràkat beleszàmitva. De gond egy szàl se, a lenyég az, hogy a munkaero le legyen szàllitva hétfo reggelre, frissiben, mint a tojàs. 
Na most nem meglepo, hogy ezt én sem és Gilles se nagyon toleràltuk, szoval addig nyaggattam, amig meg nem beszélt egy emberibb megoldàst a költözésre. Hamàr ok helyezték àt, akkor nem àrt, ha egy fokkal segitokészebbek. Szerintem legalàbbis.

Szép, egirtam az elképzelt költözést, ami szerenszére modositva lett, és màris fàj a fejem és nem vagyok valami publicista kedvemben. Azért erot veszek magamon és egy aktuàlisabb posztot igyekszek kreàlni, ezt pedig elnapolom, reméljük hogy holnap lesz elég energiàm és ihletem ahhoz, hogy az igazi költözés történetét is megirjam. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.