Nem, nem haltam meg. Csak lusta vagyok blogot irni. Meg mostmàr van annyi mondanivalom, hogy egy ideig elleszek az iràssal.

Valahol a juli. 14-ei nemzeti ünnepnél hagytam abba az iràst. Azota megint voltunk Lognes-ban, moziban is eljutottunk meg nem is tudom, sok minden volt.
Ezért legjobb lesz, ha az elején kezdem. Ami azt jelenti ebben az esetben, hogy ott kezdem, amire éppen az eszembe jut.

Van egy néha jo, néha rossz dolog az itteni nyàrral kapcsolatban, ami a "divatot" illeti. Es most nem arra gondolok, hogy milyen hülyén vagy stilusosan öltözködnek az emberek. Hanem a nagy nyàri kiàrusitàsokra. Asszem, hogy hat hétig tart az egész, és néhol tényleg nagy engedmények vannak. Ezt jol ki is hasznàltam, mert olyan màzlim volt, hogy még kb. 2-3 hétig élvezhettem ennek elonyeit, amire szükségem is volt, mert hely szuke és sulytullépés miatt nem tudtam elég cuccot magammal hozni. Ugyhogy mikor visszatértünk a hosszu hétvégérol juliusban, azon a pénteken bementem a központba vàsàrolni. Ilyen hosszu utcàt rég nem làttam màr, komolyan mondom, kb. olyan làtvàny lehettem, mint mikor a falusi gyerek eloször Pestre megy. Ami a bàmészkodàst és mindenre ràcsodàlkozo tekintetet illeti.
Az utca olyan Kàràsz-féle dolog, annyi különbséggel, hogy ez vagy 10x akkora és tele van mindenfèle boltokkal. Meg rengeteg emberrel. Habàr ez a 2 dolog màr a Kàràszon is megvan, ruhaboltok: H&M (tudom, hogy most megdobbant a szived Imo :) ), Etam, Pimkie, People; kajahelyek:Meki,-ezt nem  akartam elhinni, de amikor most hétvégén Gilles-el voltunk ott, akkor bebizonyosodott, hogy nincs màs gyorskajàlda, csak Meki. Semmi Quick. Nem hittem volna, hogy valaha is ugy fogok vàgyodni a gyorskaja utàn, de mivel nagyon éhesek voltunk és pisilnem kellett, mint mindig, plusz a làbam majd leszakadt, mert màr egy ideje màszkàltunk ott... na akkor majd meghalam, hogy megpillanstam valahol a Quick emblémàjàt. Persze nem igy lett.- Ezen kivül vannak még dràga, elegàns kàvézok is, fagylaltozok, szendvicsàrusok, sportbolt, afrikai hajszobràsz-fodràszat... Es akkor nem is beszéltem az innen nyilo mellékutcàkrol. Ja, az utca neve "rue Sainte-Catherine". Es szuperjo egy hely. Mondjuk némi üröm is vegyült aznapi örömömbe: ugyanis az egy dolog, hogy folyamat 30 fok van, és szàzàgra süt a nap, azon a pénteken én jol elàztam. Nem is egyszer. Olyan jo idopontot fogtam ki a vàsàrlàsra. Ettol függetlenül vagy 5 oràt eltöltöttem ott. Es még igy is vissza kellett mennem hétfon vagy kedden, màr nem emlékszem. Viszont még mindig van egy csomo felfedezni valo azon az utcàn, csak napközben anyira meleg van, hogy nehéz erot venni magamon és kimozdulni itthonrol, még a topartra is alig megyek, kb. 2 naponta, ahol legalàbb viz van, de erre még kitérek egy kicsit késobb.
Azon a héten érdekesnek mondhato dolog csak egy történt, azt hiszem. Szombaton valamin összkaptunk Gilles-el, nem tom màr min, nem mintha megosztanàm bàrkivel is, ez magànügy és én is csak azért emlitem meg, mert szerepe van a màsnapi történésekben. A lényeg tehàt a vasàrnap reggel, vagyis julius 26. Ami az én névnapom. Amit én teljesen el is felejtettem, mivel az idoérzékem egy kicsit felborult. Ezért voltam baromira meglepodve, amikor reggel 10 ora fele félig nyitott szemmel és elég komàs fejjel vettem észre, hogyaz emberem öltözködik aztàn elmegy. Mivel nem tudtam inkogitoban maradni és az alvàst tovàbb tettetni, észrevett, szoval még valami olyat mondott, hogy valaminek utàna kell néznie. Na szép mondom, rögtön arra gondoltam, hogy az elozo napi összeugràsunk miatt megy el. Ami igy visszagondolva hülye ötlet volt. Vasàrnap hajnali 10-kor viszont nem könnyu értelmes magyaràzatot talàlni az ilyen gyorsan-kilopodzok-amig-a-màsik-alszik akciokra. Na lèbyeg a lènyeg, csak a viràgboltba ment, mert velem ellentètben o nem felejtette el a névnapomat, és hozott nekem egy kis csokor vörös rozsàt. Amibol még mindig van 2 darabom, a többi meg az orült fotosötleteim àldozata lett. Az zgy szép vasàrnap reggel volt, nem mellesleg. Azoknak, akik meg felköszöntöttek, ezuton is köszönöm. :)

Ja, azt elfelejtettem, hogy amit viszont nagyon utàlok az ilyen nagy bevàsàrlo utcàkban, az a sok hajléktalan, felmérést csinàlo ember ésatöbbi. Es mivel az utca nagy, ezeknek az embereknek a szàma is ehhez arànylik. Még akkor is megtalàlnak, amikor zenét hallgatok, tehàt nonverbàlisan azt az üzenetet kozvetitem a vilàg felé, hogy nem igen vagyok beszédes kedvemben... Persze ez nem érdekli azokat, akik akarnak valamit toled. Annyiszor eszembe jutott màr ilyenkor kijàtszani a "bocs, nem beszélek franicàul kàrtyàt", de aztàn mindig ott talàlom magam, hogy magyaràzom, hogy nincs aprom, ami valamikor tényleg igaz, vagy nincs idom mindenféle kérdoiveket kitölteni, ami àltalàban igaz is. Ennek a jelenségnek sajnos elkerülhetetlen következménye pedig az elérzéketlenedés. Valahogy megszokja a szem làtvànya egy ido utàn az ilyet, persze nem azt mondom, néha szoktam adni a koldusoknak pénzt, de jozan ésszel belegondolva, senki nem kövezhet meg, ha nem adomànyozom nekik az összes pénzt. Onzés vagy nem, azért valamit magunkat is kell hagyni, és nem védekezésképpen, csak tényként mondom vagyis gondolom, hogy az emerek csak kis szàzaléka szokott rendszeresen segiteni a hontalanokon pénzzel. Meg mostmàr azért kezdek màs szemmel ràjuk nézni. Nem azt mondom, hogy teljesen hidegen hagy, inkàbb elszomorit. Mert Bordeaux nagy vàros és elég gazdag. Ennek ellenére rengeteg a hajléktalan.

A ràkövetkezo csütörtökön, 30-àn pedig végre ràvettem magam egy rendes vàrosnézo fotozàsra. Elbicikliztem a Garrone partjàra, ami tök szép, a rakpart pedig nagyon jol ki van épitve, rengeteg hely van a bicikliseknek, futoknak, görkorizoknak,satöbbi. Ott van még egy skate park is, jàtszotér, éttermek, boltok, mindenféle dolog. Az érdekes pedig az, hogy még vasàrnap este is tele van emberekkel, egyik vasàrnap kimentünk oda Gilles-el, és olyan 10 ora fele is még az anyukàk ott vigyàztak a gyerekeikre, a skate parkban is egy csomoan voltak, sportoltak, szoval mintha màsnap senkinek nem kéne dolgoznia. AMi éppen nem lehetetlen, ha még otthonülo anyàkrol, fiatalokrol, turistàkrol... beszélünk.
De térjünk vissza a fotozàshoz. talàltam érdekes dolgokat, ahogy ott sétàltam, de aztàn talàlkoztam egy helyi emberkével, pontosabban o jött oda beszélgetni, mikor a közelébe leültem, hogy a fotokat nagyjàbol kivàlogassam. Aztàn vele egy csomot beszélgettünk, adott egy web cimet, ahl mindenféle afrikai dolgoknak lehet utànanézni, rendezvényeknek, gondolom embereknek, még nem néztem meg a lapot, de ezt nemsokà bepotolom. Szoval a tervezettnél kevesebb idot töltöttem fotozàssal, viszont egy csomot beszéltem franciàul. Ami majdnem olyan jo, ha nem jobb.

Aztàn azon a pénteken jött egy sràc a Dell cégtol, hogy megserelje a laptopot, persze nem sikerült, ugyhogy eztàn még egy hetet kellett vàrni arra, hogy megint legyen gép. Bezzeg akkor lett volna kedvem blogot irni. Aztàn meg valahogy mindig màst csinàltam, és màsnapra halasztottam.
Azon a hétvégén mentünk megint Lognes-ba, Gilles nagyijànak a 90 vagy 91. születésnapjàt ünnepelni. Azért nem tudom a pontos szàmot, mert a vietnàmiak (meg a letöbb àzsiai nép, ha jol emlékszem) valahogy màshogy szàmolja az éveket, mert születéskor egy évet hozzàadnak az ember életkoràhoz, vagyis a nullàhoz. Asszem, bonyolult dolog ez, azt hiszem, hogy bele fog telni egy kis idobe, mire teljesen érteni fogok mindent ezzel kapcsolatban. A lényeg az egészbol az, hogy megint TGV (visszafele féluton megint hàttal), rengeteg uj ember, szoval mostmàr majdnem ismerem Gilles csalàdjànak a teljes apai gàt, ugyanis vagy 40 ember volt ott. Ennek nagyrésze pedig ismeretlen volt szàmomra. De tuléltem, sot akikkel beszélgettem is a hosszu csalàdi étkezéssel egybekötött ünneplés alatt, azok nagyon aranyosak voltak. Volt köztük mindenféle szàrmazàsu, svàjci (aki nem mellesleg ismeri egy kicsit és szereti is Magyarorszàgot), vietnàmi, aki csak franciàul tud, francia, meg ugye az Amerikàban élok, satöbbi. Elég rövid egy hétvége volt, szombat reggel mentünk, aztàn estig Pàrizsban voltunk, mivel a vonat a Paris-Montparnasse àllomàsra érkezett. Olyan dél körül érkeztünk, aztàn ott elintéztünk egy-két dolgot Pàrizsban, ettünk, hol màshol, mint a Quick-ben, aztàn elmentünk a Notre Dame-hoz, ahol ajdnem elkapott a vàsàrlàsi làz, mert a környék tele van turistaboltokkal. Végül nem vettem semmit, szoval lementünk a Szajna partjàra enni meg pihenni egyet. Majd arrol is lesznek képek, persze annyira nem sok. 
Délutàn talàlkoztunk Toma-val meg Henri-val, Gilles baràtaival, akikhez késobb csatlakozott egy màsik sràc is, akinek hirtelen nem emlékszek a nevére. Aztàn elmentünk biliàrdozni, voltak ott érdekes dolgok. Szerencsére annyira sokat nem fejlodtem vissza a jàtékban. :) Na és ezutàn a szombat utàn jött az az esos vasàrnap, amikor azzal a sok emberrel talàlkoztam. Ennyi elég is lesz arrol a hétvégérol, mert közben eszembe jutottak még ujabb dolgok.
 

Pàr hete elmentünk az IKEA-ba, ahol mindenféle szuper dolgot vettünk, borospoharat, hogy legyen mibol inni a kihozott borokat, illatos mécseseket, amiknek az illata nem érzodik égés közben, ...meg egy nagy fazekat, amiben majd batikolni tudok. Ennek örömére batikoltam is egy az H&M-ben vett szürke topot, meggypirosra. Nem lett rossz, habàr szokàs szerint ez sem egy tökéletes darab, kezdve azzal, hogy ha fehér ruhàval hordom, akkor tuti, hogy az alatta vagy fölötte levo fehér màr nem lesz tiszta fehér. Szerencsére ez nem az én hibàm, vannak ilyen gyàrilag hibàs szinek, amik azutàn is fakulnak és fognak, ùiutàn vagy 2 oràt àztak ecetes vizben és a fozovizükbe egy jo adag so került. Majd ha olyanom lesz, akkor teszek fel képet errol is, meg akarok egy màsik topot batikolni hamarosan, az is lehet, hogy felkerül az oldalra kép formàjàban.

A màsik dolog ami eszembe jutott, az a mozi. Amit a bejegyzés elején is emlitettem. Asszem, hogy azon a vasàrnap mentünk el megnézni a Harry Potter és a Félvér herceget, amikor bekerült a mozikba. Ez egy ilyen ötödikes koromban ràm ragadt szokàs, hogy muszàj az összes Harry Potter-t a moziban megnézni. Legalàbbis elso alkalommal. Es Bordeaux-ban az a jo, többek között, hogy van itt egy olyan mozi (ha jol emlékszem, akkor összesen 3 mozi van), ahol vagy 20 vetitoterem van, és a legtöbb filmet eredetiben is meg lehet nézni. Ugyanis egy ideje a legtöbb filmet az eredeti hanggal nézem. 
Visszatérve a mozira, màr nagyon kivàncsi voltam a 6. részre, és amekkora vàrakozàssal és izgalommal ültem be a moziba...hàt legalàbb akkora csalodàssal jöttem onnan ki. Még mindig ne tudok napirendre térni afelett, hogy kulcsfontossàgu jeleneteket hagytak ki a filmbol, rövidités céljàbol. Mivel màr egy ideje irogatok itt, és van még egy-két tennivalom, rövidre fogom a témàt, de nagyon remélem, hogy a 7. részre megéri majd vàrni. Arra meg külön kivàncsi vagyok, hogy hogyan fogjàk megoldani a 2 részre szedést, màr ha végleges marad ez a ma még csak inkàbb pletykaértéku informàcio. Mondjuk annak örülök valahol, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem volt elàjulva tole. Nem értem, hogy mit kellett ennyit dolgozni rajta, mert valahogy nem làtszik meg rajta az a sok munka.

Ja igen, topart. Na az gyönyöru, plàne este, valamelyik pénteken megàlltunk ott a naplementét fotozni. A viz szikràzo kék, vannak rajta vitorlàsok, horgàszni is szoktak azt hiszem, meg van egy kisebb elkeritett rész a fürdozoknek. Ehhez tartozik egy homokos part, na ott szoktam én napozni, màr ha azt a 3 alkalmat, ahànyszor voltam szokàsosnak lehet nevezni. Nem rossz, igaz egyedül uncsi, de a viz fantasztikus, néha pedig el lehet kapni egy-egy értheto beszéletésfoszlànyt. Mondjuk max. 3 oràt vagyok ott, szoval annyira nem gàz. Es ugye titkon abban reménykedem, hogy soha nem làtott barnasàgra teszek szert azalatt a 2 hét alatt, amig még el tudok oda menni. Nincs messzebb a to, mint otthon hozzànk a Tisza, mi külön jo, nem kell oràkat biciklizni. Meg végig van bicikli ut, szoval biztonsàgosan oda lehet érni. Ami nagyon gàz, az az, hogy Délelott 11-tol este 7-ig van nyitva. Ami röhej, nem tudom, hogy ezt ki talàlta ki, mert itt màr 10-tol lehetne fürdeni, este viszont még majdhogy nem este 10-kor is hoség van. A màsik meg, hogy aug. 31-én bezàr, ami tök gàz, mert itt szerintem még szeptember végén is dög meleg lesz, akkor pedig szintén egy csomo ember le tudna menni, olyanok akik most nem jutnak el oda. Vagy csak olyanok, mint én. De tényleg, ilyen hülye idobeosztàst, egy ilyen nagyvàros ilyen pici és egyetlen homokos strandjànak... (legalàbbis tudomàsom szerint, még nem jutottam oda, hogy az egész itt folyo Garrone-t megnézzem, hogy esetleg ott van-e olyan Tisza-féle homokos part, ahol lehet fürdeni. Még a kikötobe is ki kell majd mennem fotozni.

Nem tudom, hogy mi volt még, ami emlitésre mélto, de most megyek, miutàn sikerül leküzdenem az utolso falat tejberizst is, zongoràzok egy kicsit, tovàbb olvasom a Charlie és a csokigyàr francia vàltozatàt, befejezem a vacsoràra szànt krumpli sütését, megfozöm a virslit, és asszem, hogy ennyi. Ja nem, meg kell horgolnom egy hajtincset, mielott még annyir elvékonyodna, hogy leszakad.
Azt hiszem, hogy ez a kis elorejelzés elég lesz arra az idore, amig nem irok, habàr mostmàr igyekszem legalàbb hetente egyszer irni valamit, képekkel illusztràlva.

Addig meg bisous nektek, ti Magyarorszàgon élo emberek. :)
Enn
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.