Nem is tudom, hogy hogy kezdjem ezt. Most francia hatàs alatt vagyok, mert tanulàs cimszo alatt TV-zek. Es mivel ez francia TV , ez tényleg tanulàs. De a lényeg:
 

Lotàs-futàs, bélkilogàs... Nekem is kijutott az ilyesféle dolgokbol a napokban, amivel semmi gond nincsen, tekintve hogy nem vagyok képes normàlisan beosztani az idomet, viszont ha van mit csinàlnom, legalàbb nem unatkozok és értelmes dolgokat csinàlok.
Pénztàrca-ellopàs, errol az jut eszembe amikor én "vesztettem el" a sajàtomat, és hogy-hogy, hogy-hogy nem, pont aznap kaptam meg postàn a lakcimigazolo kàrtyàmat, amikor 1000 Ft. ellenértékében az uj kàrtyàmat kézhez kaptam. akkor is elégge a plafonon voltam ez miatt, most meg plàne sok hasznàt veszem a 2 kàrtyànak, amikor nem is lakom màr ott, amilyen cimre a kàrtya szol. Ilyen az én szerencsém.
Ja, és azok a keringoprobàk... Néha azért hiànyoznak, buli volt ott mokàzni, màr amikor nem untuk halàlra magunkat vagy a tàrsasàg nem ment az agyunkra. Ooo, azok a régi szép idok... Na meg az a ruha, kivàncsi vagyok rà, hogy a mostani végzosoknek milyen ruhàjuk lesz, meg hogy ezt az égesz hely-kérdést hogy oldjàk meg a tanàrok.
Apropo költözködés, november màsodikàn iràny a divat és szerelem fovàrosa, Pàrizs. :D Aminek részben örülök is, részben meg nem is. Emlékszem, hogy milyen volt mikor megtudtam, hogy Pàrizs helyett Bordeaux-ba költözok a nyàr elején. annak ellenére, hogy megszokom az ujdonsàgokat, kellett egy kis ido, mig hozzàszoktam a gondolathoz. Es mino meglepo, nagyon szeretek itt élni, a vàros nagy, de nem feldolgozhatatlan, öreg de nem matuzsàlem, ràadàsul tele an jo borokkal; amit szégyen vagy nem, de még csak most kezdek felfedezni. Most, amikor költözünk. Amit szintén nem volt könnyu elfogadni. Vagy valami, mintha ez a vilàg vége lenne, hogy Pàrizsban fogunk élni ezek utàn. Pàrizsban, ahovà mindig is akartam menni. Többek között. Viszont most, hogy pàr honapja màr itt élek, làtom hogy mennyiredràga az élet, és hogy Pàrizsban mennyivel bonyolultabb és dràkàbb lesz.Ami ijeszto, de a kiutazàs sem volt zökkenomentes. Pontosabban most nem zökkenomentes a kinttartozkodàs. Ezt viszont most nem részletezem, egyrészt azért, mert nincs ennyi idom, màsrészt meg mert abszolut megérte kijönni. Szoval nincs helye semmiféle nyafogàsnak sem. Habàr abban nem vagyok biztos, hogy pàr hét mulva is ezt fogom-e gondolni, amikor papirok utàn jàrok majd, meg a konzulàtusra, satöbbi. De ez egy màsik bejegyzés lesz. Egyenlore megyek és hajazok. Hosszu honapo, utàn megint. Vagyyis kb. màsfél honap utàn.

Au revoir*, my fellas** !
Enn

*A mielobbi viszontlàtàsra, most igy hivatalosan forditva.
**Baràtaim vagy valami nagyon hasonlo, immàron az elso idegennyelvemen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.