Nem szotàr akarok én lenni vagy bàrmi ilyesmi, viszont akad néhàny dolog, amit nem àrt tisztàzni, most hogy én is jobban a dolgok mögé làtok. Ez valami nagyon komoly dolognak hangzik igy. Hàt pedig nem az. Ez pont az, ami: a kulönbség és a tévhit (màr ha van ilyen, de ahogy én làtom, kicsit el vagyunk tévelyedve japàn nyershal ügyben) a sushival és a makival kapcsolatban.
Na most gondolom, hogy a legtöbben-én is egészen a mult hétig- azt hiszik, hogy a sushi az a sötét szinu izébe göngyölt rizs és nyers hal. Hàt nem az. A sushi nem több, mint egy karcsu szelet nyers hal rizsàgyon. A göngyöleg pedig a maki. Ami nem is rossz, annak ellenére, hogy nyers hal van benne. Szoval ennek a röpke eszmefuttatàsnak az volt a célja, hogy a pénteki étteremlàtogatàsunkrol irjak, amikor is közelebbi, màr-màr intim kapcsolatba kerültem ezekkel a nyers halas cuccokkal. Pontosabban csak a makival, mert a szimpla fövetlen hal és fott rizs kombinàciojàhoz még nincs elokészitve a keleti-europai nyomrom. Szoval az éttermet nem meglepoen Le Shogun-nak hivjàk, amit szerintem még a nem franciàsok is megértenek. 
A kiszolgàlàs mondjuk hagyott némi kivànni valot maga utàn, az ételre sem adnàk 6-nàl több pontot egy 10-es skàlàn. Ennek ellenére elso, autentikus japàn ételnek nem volt rossz. Aperitifnek kiprobàltam a hàz koktéljàt, miért is ne alapon. Most màr tudom, hogy miért ne, és màzli, hogy Gilles csak egy sima koktélt kért, mert igy tudtunk cserélni. Az egyetlen különbség a 2 koktél közt az volt, hogy az enyém nem csak nagyon édes volt, és eros alkohol ize volt -értelem szeruen. Lehet, hogy legközelebb inkàbb egy sake-val kéne inditani hazàrdozàs helyett.
A menüvel különösebb gond nem volt, eros gombaleves volt az elso "fogàs". Es itt az eros nem az eros paprika értelemben értendo, hanem az eros husleves értelemben. A gomba még rendben van, de maga a lé màr sok, izben. Aztàn ott van a màr emlitett maki, amivel semmi gond nem volt, a hal nyersen, a rizs pedig puhàn volt szervirozva a zöldes szinu burkolatban. Aztàn ott vannak még az apro nyàrsak, amit itt "brochette"-nek hivnak. 5 darab, egy marha, egy sajtos marha (ami nem lett a kedvencem), egy csirke, egy kacsa és egy gombocokbol àllo mininyàrs. Ami nagyon finom lett volna, ha nem uszik valami szojaszoszhoz hasonlo dologban, ami viszont nem volt valami jo. Szerencsére a hiba nem bennem van, Gilles ha lehet, ,akkor még jobban nem szerette, szoval ez egy nem a legjobban elkészitett, egyébként valoszinuleg finom szosz. Ja, a salàtàt majdnem elfelejtettem, többnyire répa és kàposzta volt benne, nyakon öntve valami narancssàrga, édeskés szosszal, ami nagyon finom volt. Ja, és a makihoz adtak egy kis halomba pakolt vékonyra szeletelt valamit, ami akàr ginzeng is lehetett. A lényeg, hogy elsore ropogos és édeskés, aztàn enyhén csipos. Vagy valami hasonlo. Viszont nem lopta be magàt a szivembe, még annak ellenére sem, hogy afrodiziàkumként is hasznàljàk. Igy nekem marad a fekete, keseru csokolàdé, de az egy màsik történet lenne. Na, azt hiszem, hogy minden benne volt, leves, salàta, satöbbi. 
Ennyi volt hàt a pénteki helyett szombati étteremlàtogatàs. Ami egy igen hosszu nap utàn jött létre, reggel a bankban indult a napunk, aztàn posta, iràny haza, ebéd, délutàn shopping tura a kedvenc és leghosszabb utcàn, amit itt ismerek. Aztàn egy nagyon hosszu séta az étteremig. Nagy vàros ez a Bordeaux, dehàt -többek közott- ez a jo benne. 

Na én képes elfoglaltsàgokkal folytatom tovàbb a hétfot, nektek meg "Au revoir"!
Enn :)

Ps.: Mivel nincs kedvem belebarmolni a màr kész bejegyzésbe, csak igy utoiratként szurom be a kifelejtett részt. Rövid lesz és tömör.
A vacsora végén hoztak 2 fehér gozölgo tekercset, amire laikusként csak valami desszertfélére tudtam gondolni. Teszem hozzà, csak hangulatvilàgitàs volt az étteremben, ami nem jelentett nappali fényt. A lényeg az, hogy nem valami àzsiai kokuszos tekercs volt, hanem 2 forro kéztörlo. Ami egy nagyon nem rossz ötlet. Be kéne vezetni ezt a magyar éttermekben is. Habàr lehet, hogy ez az elegàns és dràga, vagy csak simàn szinvonalas éttermekben màr most is igy van. Nem tudom, mivel nem surun fordultam meg efféle helyeken. De az tény, hogy jol jött az a törülközo, miutàn a kezünk ragadt meg minden az egész vacsora utàn. Higiénikus és frissito érzés volt àttörölni a kezünket a forro kéztörlovel. 
Azt hiszem, hogy egyenlore nincs màs, ez volt az egyetlen dolog, amit kifelejtettem. Most visszatérek a tanulàshoz vagy valami hasonlo.

Bisous, Enn

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.