Na azért nem teljesen errol van szo, de tény és valo, hogy em fröcsögött fér, és sàtàni kacaj sem hallatszott az orvosi rendelobol. Noha làttam màr kedvesebb orvost is, tuléltem a tranzakciot. Ami ugyan még csak félig valosult meg, de remélhetoleg a következo 2 alkalom sem lesz egetrengeto szörnyuség.

Mult héten még azt kivàntam, bàr kevesebb fobiàm és több idegem lenne. Nem mentàlis idegességrol van most szo. Ezt ugy kell érteni, ahogy irva van. Nem mintha annyira hiànyozna az a néhàny idegszàl aminek köszönhetoen annyi fàjdalmat okozott dràgalàtos örlofogam, hanem ugy egyàltalàn. Azt hiszem, hogy nem lenne az életem szegényebb, ha ezt a mai idegelést kihagyhattam volna. Ja, és ha még nem tunt volna fel, ez nem egy idoszakos idegllapotrol szolo bejegyzés, hanem a gyökérkezelésem kalandos története.

Tudni kell azt, hogy injekciostu iszonyom van. Legalàbbis én ezt hittem, egészen a mult hétig, amikoris el kellett mennem a fogorvoshoz. Francia lévén gondolom azt hiszi, hogy neki megvan az a joga, hogy a nem francia pàciensekkel a leheto legkevesebb informàciot közölje a bàrminemu esedékes beavatkozàsokat illetoen. Nàlam ugyanis ezt az elvet követve akkor derült ki, hogy ki kell idegelni az egyszer màr betömött fogamat, mikor a tu làttàn idegesen (viszont annàl jogosabban) érdeklodtem az elkövetkezendo teendoket illetoen. Na erre elmondta, hogy mi a gebasz és hogy hogyan  lehet orvosolni. En pedig erre higgadtan annyit mondtam, hogy oké, akkor következo idopont. Mint itthon kiderült, az évek alatt bennem gyülemlo tuk irànt érzett heves érzelmek olyannyira elhatalmasodtak agyam bizonyos részeiben, hogy az màr nem is egyszeru viszolygàs, hanem fobia. Ez pedig nem egy olyan kijelentés, ami utàn különlegesnek érzem magam, hogy "Hejj, de jo nekem, mert Tripanofobiàm (a toktol, injekcios tuktol és az injekcioktol valo félelem egyik elnevezése) van nékem!" . Megvan rà a jo okom, hogy fobiànak titulàljam azt a viselkedést, ami még engem is meglepett, és a tünetegyüttest, amit aznap sikerült produkàlnom. 
Itt kell megjegyeznem, hogy a novér viszont igen kedves volt, ami sokat szàmit. Ugy làtszik, hogy ez itt forditva van, mert - az SZTK orvosokat leszàmitva- nàlunk a magànorvosok kedvesek. Habàr az asszisztenseik is. Embere vàlogatja, ez most nem is olyan fontos. A lényeg, hogy hiàba kell horribilis összegektol megfosztva tàvoznunk a rendelobol, az itteni fogorvosok, vagy csak az enyém, kifejezetten velem nem volt valami mosolygos, hogy ilyen gyerekesen fejezzem ki magamat. Mondjuk ez nem is olyan lényeges, az viszont igen, hogy sokkal professzionàlisabban kezelték a dolgot. Maga a vizsgàlat egy röntgenezéssel kezdodött. De most nem akarok abba bele menni, hogy ha mindez honapokkal ezelott lett volna kezelve, akkor a sajàt nyelvemen és kevesebb pénzbol meguszhattam volna,mivel ez màr a "Mi lett volna, ha..." tipusu kérdéskörbe tartozik. Amirol most nem fogok regélni.
A pénzrol csak annyit, hogy az egyetlen összegrol, amit Magyarorszàgon hallottam, azt hittem, hogy sok. Tul sok. Mert mirol is van szo, egy injekcio, kivakaràsszàk az ember idegét aztàn betömik. Az egész nem sokkal több, mint egy tömés amit injekcioval érzéstelenitettek. (Amihez hozzà kell persze adni azt a tényt, hogy minden a kikotoràszàs-betömés hàromszor történik meg, hàla az elsot követo màsodik ideiglenes tömésnek és az azt követo véglegesnek. Na igy màr értem, hogy nem olcso mulatsàg, de azért még igy is sokallom az àrakat. Ok, ha nàlunk is korona a történet vége, akkor talàn reàlis...) Ehhez képest a magyar àrak sem tul baràtsàgosak. 
Ertelem szeruen az itteni àrak pedig 5-ször nagyobbak, vagy inkàbb 6-szor. Ugyhogy az én elso 2 fizetésem nem màsra, mint fogàszati kezelésre fog elmenni. Na jo, nem az elso 2, csak az elso màsfél. Ami egy centtel nem jobb.

Ezenkivül volt még valami, amit akartam irni, de màr nem emlékszem rà. A legnagyobb esemény most ugyis ez volt.

Ja nem, ugyanebben a témàban még a végeredményrol. Meg a fàjdalomrol. Na jo, ez egy következo alkalommal lesz. Most tul sok minden van. 

Addig meg minden jot és inkàbb több ideget, mint fobiàt!

Bisous, Anne

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.