Au Petit Budapest
2010.02.10. 15:28
Mint ahogy elozo jelentkezésemben is emlitettem, péntek este a végére jàrtunk a Pàrizs egyik (mintha a 2 olyan nagyon sok lenne) magyar éttermét övezo félélméimnek. Volt, ami beigazolodott, volt ami nem. Vagyis ez nem helyes, voltak pozitiv és negativ dolgok.
Kezdem inkàbb a negativakkal, ami azt is jelenthetné, hogy a nap negativ dolgaival kezdem, mert hàt abbol is akadt... De legyen elég annyi, hogy nehéz az embernek levetkozni évek ota berögzött szokàsait, plàne ha az a folytonos késés. Es meg se probàljon magas sarkakon sietni...ugysem fog sikerülni. Errol csak röviden annyit, hogy a multkori csizma vàsàrlàsnak az eredménye egy nocis-veszko csizma keverék lett (igen, van neki némi sarka, aminek az alapterülete nagyobb mint egy m², nem kell még annyira aggodni) na és egy iszonyu jo szintén sarkas topànka. Képek hamarosan elérhetoek lesznek. Jol hangzik ez a leiràs, gondolom, mind a két ciporol. Tekintve eddigi cipovàsàrlàsi és öltözködési szokàsaimat, de hàt egyszer muszàly elkezdeni annak làtszani, ami az ember alapvetoen. Teljesen azért nem estem még àt a lo tuloldalàra, a Louis Vutton kiegészitok és a Manolo Blahnik-ok is a polcon maradnak, ha rajtam mulik. :)
Viszont ezt a két cipot nem lehetett nem megvenni, mivel egyrészt a lapos talpu csizmàknàl egyik sem volt igazàn jo, màsrészt meg szerelem volt elso làtàsra. Még akkor is, ha nem surun fogom hordani a szaténboritàsra hajazo cipot és a csizma eredetileg egy 35-ös méretben fogott meg. De annyira kicsi làbam azért nincs, szoval kompromisszumként egy sajàt méretuben jàrkàlok, màrha.
Na de visszatérve ahhoz a bizonyos péntekhez és a sarkakhoz. Gondoltam, hogy ha egyszer elmegyünk a Petit Budapest-be, akkor valamit ünnepelni megyünk, aztàn egy hete vettem egy piros farmert ami az én szememben szuper a szürke cipommel, szoval nem volt kérdés, hogy legalàbb olyan flancosan fogok felöltözni, ha egyszer odajutunk.
Miutàn utàna néztem az étteremnek, nagyon mehetnékem volt, ezért is egyeztünk meg a mult hét pénteki làtogatàsban. Pontosabban egy hétvégi làtogatàsban, a péntek ugy jtott létre, hogy kis étteremrol lévén szo, asztalt akartam foglalni. Nem sikerült egy akcebtussal beszélo, unott noi hang elmondta, hogy kik ok, és hogy szombatra nem vesznek fel foglalàst, a sipszo utàn lehet üzenetet hagyni, satöbbi. Na az elso fekete pontot jogosan kaptàk, mikor azt olvastam, hogy nem vesznek fel foglalàst többé, mert a vendégek nem érnek oda idoben, plàne a magyarok, nem akartam elhinni. A nem vesznek foglalàst része többé-kevésbé igaz is.
Aie, most làtom csak, hogy nagyon késo van, rövidre kell fognom és nem össze-vissza irni. Mondjuk az, aki ismer vagy itt olvas, csak megszokta màr, hogy sosem logikai sorrendben jönnek a dolgok. Legalàbbis nem a rendes emberek logikàja szerint... Tök jo amugy, hogy most esik a ho, nem ugy mint tegnap, amikor délutànra mind elolvadt, most suru, nagy pelyhekben esik, sok szünettel,de egyenlore maradni làtszik. Végre igy a tél vége közeledtével ugy érzem, hogy igazàn tél van. Gyönyöru, reméljük, hogy ez holnap is igy marad, mert akkor nagy esély van egy pàrizsi fotozàsra. Habàr most nem errol van szo.
A szürke cipot csak azért emlitettem meg, mert egyrészt nagyton jol néz ki, màsrészt meg abban mentem dolgozni, ami nem tunt egy nagy ötletnek, amikor màr uton voltam. Hideg annyira nem volt, viszont az àllomàsig vezeto ut nagyrészt emelkedo, ami odafele nem cink, haza meg ugyis mindig kocsival jövök, szoval elvileg az ut lejto tulajdonsàga érdektelen volt szàmomra. Egészen addig, amig ràjöttem, hogy a tàskacsere alkalmàval (milyen jo, csak - tàskàm van, amibol egyet szoktam munkàba hasznàlni) minden szükséges dolgot beletettem a màsik tàskàba, kivéve a bérletemet. Persze er az àllomàs elott egy 10 méterrel jutott eszembe... Szoval mindegy, hogy elértem volna a következo vonatot, meg hogy késo volt màr, vissza kellett fordulnom, azért a hülye kàrtyàért... Na és itt jön a lejto, màr odafele is ràjöttem, hogy vagy nagyon sokat fogok ebben a cipoben gyakorolni, vagy nem fogok benne sokat sétàlni (és én naiv még azt hittem, hogy még tàncolni is tudok majd benne... -.- ). Egy rémàlom lejton megprobàlni gyorsan menni, betöretlen uj cipoben. Senkinek nem ajànlom. Vagy legalàbbis nem kezdoknek, mint én.
Ennyit errol, most beszéljünk gyorsan a bejegyzés témàjàrol.
A hely nem valami nagy, szerintem a mi itthoni nappalink kenterbe verné, annàl hangulatosabb viszont. Az ablakban butykos, meg mindenféle hagyomànyos magyar cucc, a falakon Kossuth, utcatàbla, budapesti làtkép, satöbbi. Piros pont a magyar étlapért, amin azért a részletek franciàul vannak leirva, de legalàbb nem probàltàk meg leforditani a gulyàst (a hideg ràz a 'goulash' és hasonlo leiràsoktol), hortobàgyi husos palacsintàt és még sorolhatnàm. A rendelés elején kiderült, hogy Gilles-nek igaza volt, miszerint a pincér igenis magyar, és nem is beszél akcentus nélkül, mint ahogy azt az elso 2 percben én gondoltam. Ennek örömére és gondolom mindenki érdeklodésére én rendeltem, magyarul. Nem volt rossz, habàr eloször furcsa volt, megszoktam màr, hogy franciàul beszélek, és nem egyszer akartam beleszurni idegen kifejezéseket a mondandomba. Gondolom az is kisebb feltunést keltett a mellettünk (annyira szo szerint, hogy 20 centi sem volt a minket körülvevo asztalok és köztünk, na jo, annyi talàn volt) levo emberek közt, hogy 2 nyelven beszéltünk, màr amikor magunk közt voltunk. Vicces dolog, szerencsére itt sem kell lemondanom a polgàrpukkasztàstol, még ha ez a rendes étteremben vett szotol messze is àll. Nagyon rövidre zàrva a dolgot, életem eslo Hortobàgyi husos palacsintàjànak finom volt az eloétel. Ki gondolta volna, hogy ezt nem is otthon fogom enni. Na moindegy. Mivel màr hetek ota készülök egy csirkepaprikàst fözni, persze nem olyan jot, mint a mamàé, de hàt ismétlés a tudàs anyja...Szoval nem volt kérdés, hogy a csirkepaprikàs lesz a tànyéron. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy jo magyar falusi szokàs szerint pàlinkàval kezdtük a vacsoràt, ami nem szokàsom, màrcsak azért sem, mert nem szeretem a pàlinkàt. Màzli, hogy létzeik barackbol készült, mert azzal nagyobb gondom nincs. Habàr éhgyomorra, egy huzàsra... ütött, azt meg kell hagyni, ugyhogy àldom a vacsoràhoz jàro kenyeret, mert a kiszolgàlàs olyan lassu volt, hogy ha csak a pàlinka van meg a palacsinta, csunyàn is végzodhetett volna az este. Nrm mintha annyira gàz lenne a gyomrom, de éhgyomorra pàlinka, azért nem egy megszokott dolog. Nekem legalàbbis nem. El is gondolkoztam azon, hogy ha frania lennék, valoszinuleg hamarabb ennénk, vagy nem tudom. De néha làtni, hogy màs màr a desszertnél tart, mi meg még csak az eloétellel végeztünk... és most nem rajtam mulott, nem volt eg boldogito, érzés. Plàne hogy én àltalàban örülnék annak, ha végre nem kéne megjàtszani magamat, ràadàsul nem is a sajàt nyelvemen, hanem magyarul szolgàlhatnék ki két (elég normàlisnak tuno) vendéget... Lehet, hogy ez ilyen magyar mentalitàs, akkor viszont pont azt kaptuk, amiben otthon is részesültünk volna. Nem, egyébként nem volt bunko a pincér, csak lassu. Lehet, hogy 2 paprikàs csirkét bonyolultabb elkésziteni, mint ahogy én azt gondoltam. Vagy lehet, hogy egy szakàcsnak volt sok. Mindegyis is, mert nagyon finom volt, és a nokedli. Mindenképpen jobb, mint amit én csinàltam. Eddig tehàt az étellel semmi gond nem volt, a baj csak az volt, hogy olyan fél 12 fele zàrtak volna, azt hiszem, mi pedig sokàig ettünk. Ami azt jelenti, hogy màr az olasz tàrsasàg is készüloben volt elmenni, mikor mi desszertet kértünk. Turo tortàt, egyrészt mert kivàncsi voltam rà, hogy milyen egy olyan helyen, ahol turo nem nagyon van, de leginkàbb azért, mert az összes palacsintàba mazsolàt tettek. A jo ég tudja, hogy mit szeretnek annyira az emberek a szàritott szölöben... A torta viszont finom volt, hazai turoval biztosan màs, de panaszom nem lehet. De a legjobb pont csak ezutàn következett, mikor is a WC-rol visszafele a szakàcs a hajamat kommentàlta, màr ha jol értettem. Ezek utàn vészesen közel merészkedtem a konyhàhoz, mivel a pincér ott volt, jelezvén, hogy fizetnénk, aminek ideje volt, mivel màr csak mi négyen voltunk. A matekot nem részletezem,aki eddig figyelt,annak nem lesz gondja vele. Szoval nem a legolcsobb hely, ahol eddig ettem, de a Montmartre-hoz képest, szerintem legalàbbis meg ugy egyàltalàn, nem vàgott földhöz az az 50 euro, két személyre. Mondjuk a pàlinka àràt én sokalltam, de ez itt ilyen, a kis üveges Vilmos is 30 euro vagy mennyi, szoval ezen nem kell meglepodni, nàlunk sem adjàk ingyen az alkoholt. Itt viszont kaptunk egy-egy ingyen felest, ami igy nagyon bénàn hangzik. A lényeg, hogy néha nagyon nem rossz magyarnak lenni, igy történt az is, hogy felajànlott a pincér vagy szakàcs, màr nem tudom egy-egy pàlinkàt. Ennek köszönhetoen tudom, hogy a körte nem tartozik kedvenc cefrealapjaim közé. Na innentol a csoport megoszlott a magyar apossal rendelkezo szakàcsra, akié régen az étterem volt és a kecskeméti pincérre. Ki lehet talàlni, hogy ki kivel beszélgetett...
Jo volt egy kicsit otthoni dolgokrol beszélgetni, nem erolködni, hogy de tudok franciàul...
Mindent egybevéve nem egy rossz hely, megérte elmenni és szenvedtetni a làbamat az ennek ellenére tök jo cipomben. Ja, majdem el is felejtettem, hogy bizony volt mit ünnepelni. Ugyanis aznap mondta Gilles, hogy pakolhatok, mert költözünk. Ugyhogy màrciustol vége a sporolàsnak, és az alig alvàsnak, elvàlunk a csalàdtol. Persze csak egy negyven percnyire levo, neki viszont sokkal jobb elhelyezkedésu lakàsba. Ahol megint nekem kell majd foznöm, egészen addig amig nem fogok egyetemre menni vagy sokat dolgozni és késobb hazamenni, mint O.
Na, csak megirtam ezt is, most viszont baromira kell sietnem mert el fogok késni, és nagyon éhes vagyok màr. De legalàbb pisilnem nem kell, az elmult oràkban folyatamt a WC-re jàrtam. Jo dolog ez a reggeli teàzàs, a baj csak az, hogy nem tudok olyan gyorsan inni, hogy az összes teàt forron igyam meg. Meg utàna 10 percenként kell pisilnem. Mintha nem lenne igyis elég rossz a helyzetem...
No, igyekszem hamarosan potolni az eddigi lemaradàsaimat, addis meg picasa, és tàrsai...
Bisous, Anne
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ArtWolf · http://artwolf.blog.hu 2010.02.10. 21:58:25
Én azért nem mondanám, h eddig nem öltöztél nőiesen (szoknya, fűző, tudod mi a véleményem ezekről:P) Az a weszkócsizma szerű csizma sztem nem üt el nagyon az eddigiektől (simán el tudom rajtad képzelni), node piros farmer??:O:O dikk...
A hortobágyi húsos palacsinta JÓÓÓÓ:D
Utólag is egészségedre! (ez még az ebédhez szól)
Loraenn 2010.02.11. 09:43:08
és hàt igen, jo kis vacsora volt. Idom viszont nem volt rini, mert elkésni nem késtem éppen el munkàbol, viszont enni nem tudtam, szal megint szendvicset ettem olyan 7 ora fele... elotte meg délben ettem. ennyit az idopazarlàsrol
ArtWolf · http://artwolf.blog.hu 2010.02.11. 12:42:01
ArtWolf · http://artwolf.blog.hu 2010.02.22. 00:04:29
Amúgy kíváncsi vagyok a véleményedre ezzel kapcsolatban, ha van egy kis időd (tudom, sosincs, de ha mégis...), akkor olvasgass bele! Meg ha már itt tartunk, az enyémet is olvashatod!
ArtWolf · http://artwolf.blog.hu 2010.03.10. 00:36:26
Loraenn 2010.03.11. 11:10:52