Azt hiszem, hogy valami ilyesmit irtam az elozo blogomban, hogy kb. hetente fogok irn. Mentségemre legyen mondva, az elmult 2 hétben nem nagyon voltam Bordeaux-ban, annàl többet utaztam, példàul Magyarorszàgra. Nem rossz egy orszàg, amint tudok, megint visszamegyek, szép hely az, na.

Viszont most nem errol fogok irni, az még valamikor a héten lesz. 
Most azokrol a dolgokrol fogok irni, amiket màr vagy egy honapja meg akartam irni, de valami mindig "közbejött".

Szoval az egyik legjobb dolog a közlekedésben itt a làmpàk rendszere. Ha piros az autoknak és a gyalogosoknak is, a gyalogos akkor is àtmehet, mert az autonak mindenképpen meg kell àllnia. Sot, sokszor olyan helyen is àtengedik a gyalogosokat, ahol csak zebra van vagy mg az sem. Az olyan kamikaze-közlekedoknek pedig, mint én ennél tökéletesebb rendszer nem is lehetne. Es akkor még meg sem emlitettem a majdnem végtelen hosszusàgu, a vàroson keresztben és vissza kiépitett bicikliutat. Korrektül meg van csinàlva az egész rendszer, nincsenek bunko vezetok, vagy legalàbbis nem sok, és amig nyitott szemmel jàr az ember, addig egy rossz szo nem lehet az itteni közlekedésre. asszem, hogy ennyit akartam mondani a làmpàkrol meg errol az egészrol, hogy mennyire jo, hogy joformàn össze-vissza mehet az ember, persze nyitott szemmel, az azért fontos, hogy mi se izéldjünk. Igy lehet az, hogy ilyen jol muködik a rendszer. 

a màsik màr régota bennem érlelodo gondolat a franciàk sàrmjàt veszi gorcso alà. Nem tudom, hogy ez csak afféle déli habitus vagy minden franciàban ott lakozik egy sàrmor, de hogy àtlagban egy héten legalàbb egyszer szembesülök ezzel, az biztos. Habàr jol belegondolva, inkàbb a déli fekvésnek köszönheto az, hogy az emberre ràdudàlnak, vagy hajnali 8kor, sminktelen tiszta komàs fejjel is megkisérelnek az emberrel valami flörtféle pàrbeszédbe elegyedni... Nagyképuen hangozhat ez, de tényleg igy van. Màr amikor elmegyek bevàsàrolni vagy hajnalban fotozni. Egész muris dolog, és nyelvleckének sem utolso, feltéve ha nem az autobol szolnak oda valamit, amire épphogy fel tudok figyelni. Azt nem tudom, hogy emlitettem-e  hogy pàr hete, mikor a folyoparton fotoztam, leàllt velem beszélgetni egy néger sràc. Ahhoz képest, hogy eléggé töröm a franciàt, és ugy àltlàban nem beszélek eleget, egész sokàig elbeszélgettünk. Mondjuk neki nem jött le a kelet-europai akcentus, mert rögtön azzal kezdte, hogy angol vagyok-e. Vagy ha az nem, akkor amerikai. Persz kicsi orszàg ez a Magyarorszàg, és gondolom, hogy még ennél is kevesebb ember talàlkozik magyarokkal itt Bordeaux-ban vagy akàr csak ugy elszorva az orszàgban. Szoval nem meglepo, hogy nem az az elso kérdése, hogy mi ujsàg abban a pöttöm, ex-kommunista orszàgban. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Pàrizsban vagy ugy àltalàban Eszakon nem jellezo az ilyen, hogy csak ugy leàllnak az emberrel beszélgetni. Hiàba, azért Délen mégiscsak többet süt a Nap. Mint példàul most. Igaz, még nem nagyon, de màr igencsak kezdünk belemàszni az oszbe, ami itt nem nagyon tunik fel. Szinte ugyanaz a nyàri meleg, redony szükségszeruen lehuzva, ventillàtor megintcsak egészségügyi okokbol bekapcsolva. 

Apropo egészség. Ha valamit nagyon nem szeretek a külföldön élésben, akkor az az alapveto mindennapi dolgok... hogy is mondjam, nem hiànya; hanem a tény, hogy itt azért csak bonyolultabb minden. Azon màr tultettem magam a kozmetikus-kérdésen, de az egészség-betegség dolog és ez az egész kihez-fogok-menni-ha-egyszer-beteg-leszek dolog kezd nagyon égetové és egyre kölelibbé vàlni. Vegyük csak a mai példàt: 
A hàtfàjàs az mondhatni megszokott, tudom is az okàt, azt is, hogy hogyan kéne kezelnem. A ma reggeli iszonyu fàjdalomnak viszont semmi köze nincs a szuper Ikeàs matracunk minoségéhez, (amivel addig nem is lenne semmi gond, ha csak kanapéként hasznàlnànk, és nem aludnànk rajta...) vagy a gerincem ferdeségéhez. Legalàbbis szerintem. Persze most bàrki mondhatnà, -és biztos vagyok benne, hogy anya mondani is fogja, mikor felhivom, hogy megosszam vele ezt az informàciot,- hogy ne legyek màr ilyen okostojàs, hanem egyszeruen menjek el az orvoshoz. Szoval a fàjdalomnak több köze van a vesémhez, ami szintén a hàtam közelében van. Viszont ezt kideriteni nem olyan egyszeru dolog, ugyhogy most egyenlore marad a fàjdalomcsillapito amibol szerencsére ma még csak egyet kellett bevennem, annak is csak a felét. Aztàn ha nagyon cink lesz a helyzet, akkor kiprobàlhatom francia tudàsomat a Sürgosségi osztàlyon is. Hmm, màr alig vàrom... :S

Mivel baromi meleg van, és nem érzem tul jol magamat, na meg a természet hivo szava is fülembe cseng màr; most megyek, és igyekszek valami hasznosat csinàlni. A magyarorszàgi beszàmolot pedig igyekszek minél hamarabb megirni, képekkel illusztràlni.

Véget ért a moka màra, bezàrul hàt a moka tàra. 

Még mindig nagyon meleg üdvüzlet innen az oceàn partjàtol màsfél oràra kocsival. 

Enn

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.