Mert tetszik ez, és egy kicsit én is megritkultam hajügyileg. Amit, ahogy làttam, egyesek igen rossz néven vettek... Nem mintha nem az én hajamrol lenne szo, de mindegy.

Nem igazàn erröl akarok most irni, habàr pàr szot valoszinü, hogy megérdemel a téma, elvégre is 4 év és 5 honap hosszù együttélésének vetettem véget. A dolog ùgy kezdödött, hogy novemberben még tök jol elvoltam, eldöntöttem, hogy idén nyàron elkezdem lenöveszteni a hajamat, mikor màr akaratlanul is de ez történt tavaly àprilis ota, mert azota nem volt rendesen visszahorgolva. Ugyhogy igy is, ùgy is màr rengeteg lenövésem meg mindenfelé àllo babahajam volt, a pajeszrol màr nem is beszélve. (ami jegyzem meg igy zàrojelben, valoszinüleg az egyetlen egészséges része most a hajamnak... :S)
Szoval novemberben még semmi gond nem volt. Decemberben jött valami, nem tudom, mi; hogy egyre inkàbb vàltani akartam. Ekkor màr inkàbb ilyien 'nem tudom mikor' és 'majd meglàtom' volt a vàlasz az ominozus és unàsig hallgatott kérdésre a koràbbi 'majd ha megunom' vagy valszeg a jövö nyàron' helyett. Aztàn szépen lassan megszületett a döntés: màjusban levàgom, nincs mese, a rasztànak mennie kell!!
és itt kezdödtek a bajok, elöszöris és egész végig a vàrakozàs. Valami örjitö. Aztàn a titoktartàs, ami annyira nem nehéz, nincs sok emberi kontaktom ezekben az idökben (tudom, hogy ez mennyire nem hangzik magyarul, de nem talàlok jobb kifejezést, igy szo szerinti angol-francia forditàssal kell beérnie mindenkinek), de azért mégis, csalàd, baràtok. Senkinek egy szot se, hogy igazàn meglepi legyen a dolog. Aztàn jön a kiàbràndulàs. Sajàt személyi (és még vagy szàz màsik rasztànak Dél-Alföld-ön) rasztafodràszom nicns otthon, amikor én hazamegyek. Szoval ö màr nem vàgja le a hajamat, hogy minél több csak hurkolt haj legyen megmentve, és ne legyen fölöslegesen megkurtitva az az 52 rasztatincs. Persze a dolgok sosem ùgy alakulnak, ahogy az magunkban eltervezzük, màjus helyett végülis àprilisban mentem haza, ami azt eredményzei, hogy hamarabb lett levàgva a hajam, és lett bizony veszteség mind a megmaradt hajam, mind a levàgott raszta részéröl.
Arrol nem is beszélve, hogy milyen sok idö, mire az ember kibontja a még rasztàs részeket. Az én esetemben annyi idö volt, mint magàt a rasztàt anno behorgolni.
Az eredmény nem volt azért lélegzetelàllito. Inkàbb furcsa, olyan jo furcsa, mert utoljàrailyen rövid hajam nem is tudom, hogy mikor volt, talàn soha, mert a 7 éves kori gombahaj nem szàmit, aztàn meg mindig vàll körüli volt. Ideje volt màr ezt is kiprobàlni, és nem rossz, söt tök jo érzés, ahogy a szél belefùj, meg a nyakamat csiklandozza a hajam. Persze azt hozzà kell tenni, hogy bàrmilyen jol is lett levàgva, ràfért az igazitàs na meg a festés, ha màr egyszer. és életemben elöször (amiota ez a seszinü dohànyszöke uralja a hajzatomat, teszem hozzà) tetszik a hajszinem, ùgyhogy kénytelen vagyok valami természtes megoldàst keresni (még az ammoniamentes hajfestéknél is, elvégre az sem nem gesztenyelé...), hogy meg is maradjon ez a szin. Aztàn semmi nem nagyon szab hatàrt a hajàszkodàsnak, göndör vagy egyenes, egyedül a hajam egészsége és az idö a befolyàsolo tényezö. Meg aztàn senkinek nem àrt az, ha az ember lànya felölti a csinibb oldalàt... :)

Humm, késö van, és még semmit sem irtam arrol, hogy ma vagy màsfél oràt napoztam, mert volt nap és unom màr, hogy minden nyàron olyan vagyok, mint Hofehérke, akit valami arisztokrata felhö vesz körül és a vilàg minden kincséért sem barnulna le egy kicsit. Vagy nagyon a vàltozatossàg kedvéért. àgi, ha olvasod ezt, a pàr évvel ezelötti tiszai megaleégés nem tartozik most ide. :D Szerintem még mindig megvan a nyoma.

éhes vagyok, és kezd elég zavaro lenni ez a fùrohang, hiàba, hogy minden héten itt van, nem lehet megszokni, még csak nem is mindig ugyanazon a napon, ugyanabban az idöben, hogy az ember hozzà igazista egy kicsit a dolgait, mondjuk akkor fürdik, sir, kiabàl meg rendez hàzibulit persze. ami valoszinüleg nem hallatszana el odàig, mert még a teraszon is alig hallom a zenét, amit hallgatok... Egyébként is kénytelen vagyok elmenni bevàsàrolni, mert nem sok kedvem van vàrni holnapig, szoval màra meg egy jo idöre ez az összes sport amit csinàlni fogok.

Zàrom is soraimat ezzel, bekapok valamit aztàn màr megyek is, mert utàna muszàj, ha törik, ha szakad tanulnom. Ha màst nem angolt, vagy vietnàmit...

N
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.