Valami nagyon durvàt, nagyon szomorùt, eröset akartam irni, olyan hirtelen felindulàsbol. Aztàn belejavitottam pàr koràbbi bejegyzésembe és tessék, elveszett az ihlet, elszàllt a haraggal együtt. Olyannyira, hogy lövésem sincs, hogy mit adhatnék még ehhez hozzà. Panaszkodni nincs sok kedvem, vagyis nem magyarul, hanem mindjàrt firkantok egy pàr soros kis szösszenetet angolul ide. Ez van, ha az ember több nyelven beszél és gondolkozik.  Most pedig megyek Zongoràzok egyet gyorsan (most éppen Clubbed to Death van a teritéken, Màtrix, ha igy többet mond). Aztàn tanulàs..? Ejj, nem szaggatom az istràngot, az màr biztos. Irigylem is a kitarto, szorgalmas embereket.

és legyen ez a végszo, mert hiv a természet meg ùgy egyébként is.

N

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.