Költészet, próza, és egyáltalán-...

  A költő, író furcsa egy szerzet. Szódásüveg szemüvegével, bozontos hajával és sajátos ruhatárával leginkább egy mágusnak vagy boszorkánynak néznénk.(Természetesen millió és millió olyan művészi hajlamú ember él köztünk, akiről talán soha nem tudjuk meg, hogy ír vagy költ. Nem hord szemüveget, egyszerű ruhákban jár, és a haja is elég konszolidáltnak mondható. Ők a fiatalok, a sikertelenek, a szegények, a bukottak, a lecsúszottak, akik a futottak még kategóriába sorolandók –megjegyzem, nem mindenki, és nem mindig jogosan.) Elvont gondolatait nem értik mások, csak „szakmabeli társai” és minden irodalomtól higiénikus ember bogarasnak gondolja őket.

Nos, van is meg nincs is ebben igazság. A költő, író messziről megismerszik, már ha megismerik. Vannak köztük férfiak, nők, művésziek, sikerre éhesek, hétköznapiak és csodabogarak. Mind más és más. Akárcsak a többi ember, aki soha nem ír le egy rímbe foglalt sort vagy beszélő mondatot se.

  A különbség csupán annyi, hogy ők módszeresen, alattomosan és előre megfontolt szándékkal, soha ki nem múló szenvedéllyel vetik papírra különféle agymenéseiket. Bárki, aki ír, elsősorban nem mások, hanem saját szórakoztatására teszi. Na de vegyük csak számba azokat az eseteket, amikor az egyén nem öncélúan ír,- vagyis szó sincs szórakozásról - hanem kényszerből teszi ezt. Meghalt a nagypapa, szerető vagy leánygyermek, ránk szakadt az ég, nyertünk a lutrin, netán halálos ágyunkon pihegünk még néhányat. Ekkor a költő, író azon önérdekből ír, hogy megszabaduljon kínzó gondolataitól vagy túlcsorduló érzelmeitől. Itt van a kutya elásva. Fogja a ceruzát, papírt és már körmöl is szorgosan. A hatás nem marad el. Megkönnyebbülés szívnek és léleknek. S talán valaki fel is figyel az ügyes művészre. Így lesz valamiből kiadott verseskötet, novella-gyűjtemény és még sorolhatnám. A világ, falu; a nép megismeri művészünk legtitkosabb gondolatait, s eldönti hogy szereti-e azt vagy nem. De ez a költő szempontjából most lényegtelen. Amíg van lelke, addig írni fog, mert nem hagyja nyugodni az a kis hang a fejében. Ez a kis hang pedig vajon mikor csendül fel legsűrűbben és elnyomhatatlanul a fejünkben?

A választ mindenki tudja. A rideg, csempézett, szőnyeggel borított, illatos fürdőszobában. Jön az ihlet és az embert legtitkosabb képzelgéseiből csak a forró víz hiányát jelző jeges zuhatag rántja ki; de olyan erővel, hogy hirtelen égető vágyat érez arra, hogy valami maradandót alkosson furcsa, áttetsző masszára emlékeztető mondatfoszlányaiból, amik elméjének rejtett zugaiban bújnak meg. Így hát a fent említett témákból, az itt leírt inspiráció hatására megszületik a mű. A többit már Ön is tudja kedves vájt fülű olvasóm.

  Némi elfogultsággal ugyan, de meg kell említenem párat az általam legnagyobbnak tartott költők, írók közül, akik furcsa agyszüleményei nem hagytak hidegen az évek során. Kezdjük talán az elején: itt van először is Francois Villon, a nagyszerű, sötét középkori eretnek.  Emberünk még ma is sokakat megoszt, pedig már jó pár éve sárgulnak a polcokon költeményei. Amerika szülöttje, Mark Twain húsbamaró érzékenységgel ír a rabszolgasors kegyetlenségeiről vagy az utcagyerekek mozgalmas életéről.

Ott van aztán Ady Endre, hogy hazai vizekre evezzünk. Ady, bár sok ellentét kiváltója volt, mégis olyan nagy hatást tett ránk, hogy szülőfalva ma már büszkén viseli a költő nevét. Mindenesetre én nem vagyok arról meggyőződve, hogy szegény Endre nem forog a sírjában eme változások láttán.

És a teljesség igénye nélkül, utolsóként, de természetesen nem utolsó sorban említem meg Márai Sándort, aki szívbemarkolóan írt szeretett hazájáról, egy alattomos, és álszent rendszerről, miközben maga menekülni kényszerült a kilátástalan semmiségből.

.............................................

  Hát ennyit költő, ember, próza és vers viszonyáról, egy modern világban, a XXI. században; egy poros, maszatos, lila keretes szemüveg karcos lencséjén át szemlélve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.