Talàn nem is volt soha. Van valami felszabadito abban, ha az embernek nem mondjàk meg, hogy mikor feküdjön le vagy hogy mit egyen, mit mikor ne egyen. Azt sem mondjàk meg, hogy mikor keljen fel. Senki nem tilt meg semmit. Senki nem kötelez semmire. és mégis kénytelenek vagyunk megtenni dolgokat. Olyanokat, amiket szeretnénk és olyanokat, amiket nem. Szabad akaratunkbol teszünk mindent amit teszünk. és akkor miért tesszük azt, amit teszünk? Mert feladataink vannak, mert vàgyaink vannak, mert eszközeink vannak. Rövid az élet. Az ember még rövidebb. Szeretnénk azt, hogy elfogadjanak minket és szeretnénk elfogadni màsokat. Nem minden éremnek van két oldala. Van, aki nem akar màsokat elfogadni és van, aki tesz arra, hogy elfogadott legyen. A fagylalt utàn érdekes, inkàbb kellemetlennek jellemezheto iz marad a szàjban. Miért? Mert müanyag. Mert nem jég és gyümölcs alkotja, hanem kémiai vegyületek és aromàk tömkelege. Az ember nem minden tollal tud szépen irni. Még ha akar sem. Szereté azt, hogy mindenki tudja, mi jàr a fejében, ugyanakkor szeretné ha csak egyetlen ember ismerné titkos gondolatait. Nehéz. éhes vagyok. Fàj. Megint. Nagyon. Mindig. A boldogsàg nem maga a boldogsàg, a rossz hiànya. Az az àllapot, amikor nincs szomorusàg, bànat és minden egyéb. Egyre növekvo évek, ajàndékhalmazok, karàcsony, névnap, kacatok. Alvàs. Sokàig, amig csak a szemem birja. 36 ora. Ennyire lenne csak szükségem, nem többre. Mondom ezt most, persze aztàn vérszemet kapva mindig többért és ujért sovàrognék. Alvàs lesz. Most.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.