Ez most nem vigad. és nem tudja abbahagyni. Nem érti. Butàn néz  maga elé, fuldoklik az epében, a keserben és levegöért kapkod az üres, tàgas rét kellös közepén. Hiàny van, hiényérzet, folytonosan. Nem tudja. harmadik személy, ez màr valaminek a jele? Semmi jonak. Nem jo a magàny. Sok hüho semmiért, mndhatnànk. Jogosan. Valoszinü. Nem làtja értelmét. Nem is keresi. Hagyja folyni az események folyamàt, ahogy jött, ùgy megy el, semmi nyomot nem hagy maga utàn. Nincs is sok értelme igy most ennek. ùjdonsàg nem sok van, vàrom, hogy az eprek életre keljenek, amiket elültettem pàr napja. Amit majd àt kell ültetni, ugyanis föld kell nekik, sok. Nem pedig egy kis viràgtarto làda, amire mondjuk gondolhattam volna hamarabb is. Tulipànnövés is van, legalàbbis remélem. Màr majd' egy éve, hogy el lettek dugvànyozva a hagymàk. Nemsokà bodzaszezon van, meg kell probàlnom rendes bodzaszörpöt csinàlni az idén, mert a tavalyiak egyike rosszabb volt, mint a màsik. No meg napozni eleht megint, nemsokà, mostmàr azért kezd jo idö lenni, ugyhogy nem àrtana egy kis szint felszedni. Meg inni, mint a gödény, mert ki vagyok szàradva.

Kétségbeesettség. Talàn. Elhagyatottsàg. Valoszinü, de olyan érzésem van, hogy megint az önismétlés mocsaràba készülök süllyedni... Csak magamnak köszönhetem, és viselnem kell a következményeket, blabla...
Aludni kéne menni, àlmossàg van. Aztàn még olyan nyolc ora szenvedés vagy mi...
Függö, fizikailag. Nem jo, nagyon nem jo. Senkinek. Zavaros, zavarodott. Kiùtkeresés, de miböl? Elsorvadàs,az van, minden energiàval. Pocsékols. Leginkàbb idö. Kellene. Több, 36 ora. Persze most még a 24 is sok, minden csak nézöpont kérdése. Tele vagyok ilyen klisémondatokkal, Szajnàt lehetne vele rekeszteni, hogy stilusosan fejezzem ki magamat. Hàt nem valami felemelö làtvàny lehetek most az biztos. Friss, mint a mamutszar, mindenekelött. Portishead megy. Elotte meg Màté Péter, Rùzsa Magdi. Ràjön az emberre néha az 5 perc. A baj akkor van, ha màr az 50.nél vagyunk...
Azon gondolkodtam egy kicsit az elöbb, hogy miért van az, hogy nekünk a leghiresebb embereink ilyen önpusztito, szivszaggato elmebeteg dolgok. Csak ez a két példa, Màté Péter, és a Magdi... A hideg futkos a hàtamon és ilyen àllapotban bizony el is törik a mécses vagy kiborul a bili vagy mi. Szoval jön a lavina, és megàllithatatlan. Miért nincs nekünk Elvis-ünk? Rossz példa, ebben a pillanatban jutott eszembe a Hungària. De aztàn ott van a Sose halunk meg. Szoval a lényeg az, hogy az olyan dolgok-film zene, vers, köny, estébé- amik az emberben nyomot hagynak, netàn az orszàg hatàrait is àtlépik, azok leginkàbb szomorù dolgok. Miért kell ilyennek lenni, hogy mindig mindenben csak a rosszat làtni. hogy mindig mindenhez csak egyfajta hozzààllàs lehetséges, mégpedig a pesszimista. Lehet velem vitatkozni, lehet, hogy a hiba tényleg bennem és csakis bennem van. Egyedül én vagyok csak ilyen, tehàt ez nem igazàn magyarsàg, gyökerek, gének meg örökség kérdése, hanem egyszerü balfaszsàg. Kiscsillag nélkül. Mert minek, senkit nem érdekel.
és rohamokban jön, idöröl idöre és nem aakr mùlni, szünni nem akaro fàjdalom, ami mar. Marja a szemet, a szàjat de legföképpen a még lüktetöt, a kifacsart szivet.
és gyenge vagy, küzdenél ellene, de nem tudsz. Vagy csak nem akarsz. Kamu az egész, egy gyönyörüen megirt szinjàték,semmi több. Nincs ùj a nap alatt, és a holnap nem hoz enyhülést sem feledést. De jo ez igy, egyszerü a vàlasz:Ez könnyebb. Könnyebb, mint felàllni, és visszakapaszkodni. Összekaparni, azt a keveset ami még megvan és abbol ùjraformàlni, aminek ma csak halovàny àrnyéka vagyok. Egy semmi. Ennyi.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.