Nem én. Ö. Borzalmas. Nem a betegség. Minden ami vele jàr. Ok, hogy nem én vagyok beteg, de aggodom. Ha làtnà az ember, hogy milyen hozzà nem értö orvosdoktorokhoz jàr... Vicces. Vagy inkàbb idegörlö. egyébként is elég labilis vagyok az elmùlt honapokban. Hiàba a hajvàgàs, az évszakvàltàs, kettö is. Belül üres, kivül meg ronda. és minden, csak érdekes nem. Na meg életteljes. Oo, a vàsàrlàs, az igen. Ideig-oràig. Hétföig, amig a banki talàlkozon azt nem mondjàk, hogy hello-szia, ezt mégsem igy kéne. Mi lenne az ember lànyàval a hitelkeret vagy mi nélkül? Belehalna, az holtbiztos... Csak akkor vàsàrolhatna, ha van pénze a szàmlàjàn. Még akkor is, ha tudja, hogy egy hét mùlva fizu, aminek a fele lefedi a tartozàst, tehàt nem hogy nem nullàn lesz az ember lànya, de még marad is pénze. amöböl kajàt vesz. Majd ujabb szükségtelen szarokat, hogy a benne tàtongo ürt kitöltse. Aztàn megint minuszban lesz, a következö fizuig...

Gyülölet van. Körbe-körbe megyek mint a buta kuyta, aki nem veszi észre, hogy a sajàt farkàt kergeti màr egy oràja... és önismétlés végnélkül.
Genny kivül-belül. Nem tudom, hogy mit, hogy csinàljak. Egy helyben toporgok és nem làtom attol a rohadt fàtol az erdöt.
Folyamatos fàradtsàg van. El kéne mosogatni. Ez van most: rothadàs, melo, màr amikor, van amikor hajtàs, van amikor szünnap, van amikor ücsörgés és vàrakozàs. Az egész életem egy ilyen vàrakozàs. Mire? Ki tudja? Az biztos csak, hogy arra kapom csak fel a fejem, hogy 'Ja, na ez volt az. Ott megy. Màr nem érem utol...'
Pesze, ez az én problémàm, senki nem kivàncsi rà.
A baj csak az, hogy én igy nem hùzom sokàig. Muszàj, hogy kijöjjön, mert kezdek nagyon besokkalni. Vagy besokallni. Kinek hogy tetszik.

Jodszag van a lakàsban màr hetek ota én pedig a WCben sirok. Nem sok értelme van annak, amit irok, egyszer talàn majd ezeket az össze-vissza gondolatokat sikerül egy összefüggö bejegyzésbe begépelni, addig viszont szavak és mondatok véletlenszerü elegyével probàlom ismertetni jelen törött lelkem àllapotàt. Jol belegondolva mondjuk, a normàlisabb pillanataimban sem irtam a papirforma szerint. Csak ott több volt a magyaràzo körités azt hiszem, a mondatok befejezettek voltak.
Most meg ez van, fogjam be a szàmat, mert a beteg nem én vagyok. Vagyis csak nem làtszik, hogy az vagyok, még nem elég hisztérikus, nem elég hangos. Csendben van és vàr. Egy ideje màr. Meg aztàn nem is betegség ez. Ideiglenes (?!) személyiségzavar/vàlsàg...
Vàlsàg van bizony. Az emberek fejében, ott an a baj.
A hajszinem viszont tetszik. Hosszù évek ota elöször. A többi egy nagy krumpli.

Jo éjszakàt!
Enn
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.