A történet a következo: 12 szabadon vàlasztott képpe lehetett nevezni, voltak kategoriàk, de nem volt egy szigoruan megkötött verseny. November 15 volt a hatàrido. Ezzel nem is volt gond, az utolso pillanatban ugyan, de sikerült feltöltenem a képeimet. Aztàn màr csak a vàrakozàs maradt. Kb egy hét mulva mentem fel a honlapra, hogy utànanézzek a dolognak. Nagy meglepetésemre ugyanaz a feltölto adatlap vàrt, mint ami még a verseny életben levésekor fogadott. Na ezt jol megmondtam. Lényegtelen. Az elso kör december elején került publikàlàsra, a màsodik elvileg dec. 20-àn lett feltéve. Elvileg. Ugyanis még napokkal 20. utàn sem talàltam nyomàt se a 2. körnek. Na ez màra korrigàlodott. 
Végre feltették azt a 200 akàrhàny oldalnyi képet, ami szerintük màr publikilàsra érdemes. Vagy nem tudom, a photo.fr oldalon bàrki eldöntheti, hogy mennyi tehetséges amator fotos szaladgàl a vilàgon, akinek a képe ott diszeleg a honlapon. Még nem volt idom, na meg idegzetem végignézni az összes oldalt. A 60.-nàl megàlltam és egy màsik nap folytatom, de annyi màr az elso fordulonàl vilàgos volt szàmomra, hogy az egyszeru dolgok itt labdàba sem rughatnak. Vagy csak sokat kell feltenni ugyanabbol a tucatképbol, és akkor a fele biztosan sikerre viszi. 
Igaz, hogy az idén sok minden volt a repertoàromban, a halàltol kezdve a fiatalsàgon àt az àllatokig. Ez nem volt elég. Ja, mostanra gondolom, hogy a lassubbak is kitalàltàk, hogy eddig egyik képemet sem làttam viszont. Szoval egyértelmu, hogy egy részem azért szidja oket, mert az én szemem àltal tàlalt vilàg nem elég érdekes, meghökkento vagy éppen idegesitoen unalmas, hétköznapi és tucat a képeket kivàlaszto emberek szàmàra. De ha ettol eltekintek, akkor sincs rendben ez a verseny, ha példàlul szeretném megnézni a màsodik fordulo fekete-fehér képeit, hàt akkor ne szeressem. Ugyanis azt nem lehet, vagy megnézem az összes fekete-fehér képet, amit feltöltöttek a népek, vagy megnézem az összes màsodik forduloba bejutott képet. Lehet vàlasztani. Hiàba, semmi sem tökéletes. Es hàt olcso husnak hig a leve, vagyis ez történik akkor, amikor egy mindenki szàmàra és mindenre nyitott versenybe nevez az ember. Nagyjàbol semmi jo. 

Jo hir viszont, hogy ha valakit érdekelnek az én àltalam feltöltött képek,akkor fel tud menni a honlapra, amit fentebb emlitettem, de a lustàbbak vagy figyelmetlenebbek kedvéért megint megemlitek: photo.fr, szoval itt a lap aljàn, a jobb oldalon levo "concors 2e sélection" felirattal ellàtott kockàra kattintva ti is részesei lehettek a muvészi onlàjn kiàllitàsnak. Ja, az én képeim utàn valo érdeklodés esetében a "lognes" cimszo jobb felso sarokban levo rublikàba valo beiràsàval meg lehet oket vizslatni. 

Konkluzionak pedig annyi, hogy jövore, ezen a versenyen màs taktikàt vàlasztok. Tudatosan fogok eroszakos erotikàt (ebbe értek minden fekete-fehér csupasz mellett, feneket ((ii, de lesznek még itt nem ide illobb kifejezések is...)) férfi felsotestet vagy alsotestet, esetleg vagy biztos, hogy szexuàlis jelegu jelenetet àbràzolo és kurtizànkodo, oda nem illo fotot), szenvedést, esetleg szenvedést gyerekkel kombinàlni, idoseket, kihalt tàjakba valami nagyon nem odaillot belephotoshopolni, ja, és a szintelen terhes nokrol se feledkezzünk meg, abbol is làttam szép szàmmal. Szoval tömegekben àrasztott el a nudizmus, gyermetegség, öregség, szegénység, estébé. Klisé? Unalmas? Megszokott? Hétköznapi, leràgott csont; netàn közönséges? Ezt csak egy szoval tudnàm jellemezni. Nyertes. Ebben a versenyben legalàbbis mindenképpen. 

Ezek utàn reszkessetek ti "muvész-zsuri tagok"! Megtanultam a leckét, és jövore màr nem fogok hibàzni.

Addig pedig csak abban reménykedem, hogy talàlok igazi értékékét hordozo versenyt, valamit, ahol ha nem is kerülök be az elso 235 oldal közé, legalàbb megszurik a tömérdek mennyiségu képet, és nem rakjàk be ugyanazt a semmit mondo meztelen testet szinesben és szintelenben.

Azt hiszem, hogy vége. Màris jobban érzem magamat. Viszont màr nem nagyon van idom arra, hogy ujabb bejegyzést irjak, ami olyan szempontbol nem is baj, hogy ennél frissebb a nagymama kisült kalàcsa sem lehetne.
Köszönöm az olvasàsommal töltött idot, bàrki is merészkedjem az internetnek eme tàvoli pontjàra. A mielobbi viszontlàtàsra.

Anna, aki nemsokàra megint munkàba megy, hogy nonemu lények praclijàt igyekzzen szebbé(?) tenni.