Alszik az arcom
2009.11.09. 17:50
Mivel lusta vagyok haradjàra is elolvasni, az immàron àtjavitott legutobi bejegyzést, most csak ugy irni fogom az elmaradt dolgokat, valoszinleg logikàtlan sorrendben, azt a néhàny gondolatot leszàmitva, amit még a költözés elott firkàltam le egy szalvétapapirra.
Ilyen dolgok maradtak ki a fogtörténetbol, hogy
Hogyan is birkoztam meg a tufobiàmmal? vagy
Mi történt a beavatkozàs soràn az àllkapcsomban elhelyezkedo fogképzodménnyel és annak idegével...
Most vàlaszt adok minden ilyesfajta kérdésre.
Kezdjük is a cimet ado fràzissal, ami jol hangzik, viszont érdekes egy alliteràcio.
Nagy màzlim volt, mert nem kellett egyedül ennem végülis, emberemnek sikerült elszabadulnia egy oràra, ugyhogy volt valaki, akire az idegességemet ràtudtam volna ragasztani, de szerencsére nagyjàbol megnyugtatott a tudat, hogy nem kell egyedül végigszenvedni az idegeés akkor még elottem ismeretlen folyamatàt. Szoval idegesen, és szinte teljesen vizszintes helyeztben fekve, csukott szemmel, a Kezét szoritva vàrtam, hogy rozsaszin inyhusomba döfje a gonosz doktorbàcsi az injekcios tut.
Ezzel szemben magàt a tuszuràst nem éreztem, csak azt, ahogy a folyadékot befecskendezi az inyembe. Ahogy Nori nevu hugom koràbban megnyugtatott, tényleg nem volt rosszabb egy szunyogcsipésnél. Inkàbb kellemetlen volt a tu és a szétterjedo cucc érzése az inyemben. Nem következett be viszont a rosszullét, ami injekcio esetén szinte törvényszeru velejàroja az ilyen beavatkozàsoknak. Ilyen genetikai örökség ez nàlunk, lànyoknàl a csalàdban. Ami azt hiszem, hogy anyànàl kezdodött... Lényegtelen, az a fontos, hogy a magyar foghuzàsokkal és egyéb injekcios beavatkozàsokkal ellentétben itt nem kellett a vàroban zsibadni, amig az orvos ide-oda pakolàszott, meg elokészült, addig az én fél arcom gyönyöruen elzsibbadt. Es itt utalnék vissza a poétikus cimre, ugyanis tényleg olyan volt, mintha aludna az arcom. Vagyis csak a jobb fele. Ennek köszönhetoen pedig tényleg semmit nem éreztem, csak azt amikor kicsit jobban megnyomkodta vagy kapargatta a fogat, késobb a gyökeret vagy tudomisén. Azt is csak azért, mert közben a fejem mozgott. Szoval hatàsos dolog ez a fajta érzéstelenités. Olyannyira, hogy még oràk mulva is full zsibbadt volt az arcom. Még annyi hozzàtartozik a gyökérkezeléshez, hogy (nem tudom, hogy nàlunk ez hogy muködik, itt Fro.-ban) közben is csinàlt a doktor egy röntgen képet, amit éppen làttam én is, mert arra az idore kinyitottam a szememet. Erdekes érzés azt làtni, hogy az ember fogàbol egy hatalmas tu àll ki. Ilyenkor aztàn tényleg hàlàsak lehetünk az orvostudomàny elorehaladtàért, hogy nem kell porén elszenvedni a fàjdalmasabbnàl fàjdalmasabb sebészeti beavatkozàsokat. Nem mintha ez akkora bravuz lenne, de azt hiszem, hogy nem usznànk meg visitozàs és kapàlozàs nélkül az idegelvesztés eme folyamatàt.
Teràpiaként pedig külön mindenkinek felirnék egy ilyen zsibbaszto kuràt. Nekem legalàbb 3 oràig tartott. Az elején persze muris, hogy még a legkomolyabb és hétköznapibb tevéknység is, mint a beszéd, nehézkessé és vicessé vàlik. A tény, hogy az ember fél szàja nem igen képes mozgàsra, azt hiszem, hogy inkàbb valami fogyatékos benyomàsàt keltheti a jàrokelokben, ha az utcàn probàlkozunk a beszéd muveletével. De az otthon biztonsàgàban màr ugy hülye az ember, ahogy csak akar. Szoval ott tényleg nem szàmit, hogy egészen a szemeig nem érzi az arcàt, és még egy csokot sem tud dobni, mert ahhoz ajkainak mindkét oldalàra szüksége van. Szoval tényleg, eleinte sokat szorakozik rajta az ember, "Hogy jajj, de béna vagyok - ami persze nem igaz, hanem jajj, de be vagyok gyogyszerezve-, hàt még beszélni, enni, satöbbi sem tudok rendesen. Persze 3 ora elteltével, amikor màr ébredezik az izomzat, és tényleg szeretnénk nozmàlis felnott beszélgetést folytatni valakivel, akkor màr kevésbé mulatsàgos, hogy szàjmozgàsnk némileg korlàtolt, és az érzékelésünk sem muködik 100%-osan.
Aztàn ott van egy igen kellemetlen következménye az ideiglenes tömésnek, (és félek, hogy ez a véglegesnél sem lesz màsképpen) az elso pàrnap kész horror.
Eloszöris szomoruan konstatàltam, hogy valami baromi rondàn néz ki igy a fogam, majdnemhogy olyan, mint mikor egy rohadt fogat cserélnek épre. Csak itt forditva van a helyzet. Azzal az apro különbséggel, hogy nem a fekete szin dominàl, hanem a fog sàrgàsabb és a tömés szürkés-fehéres szine üt el egymàstol. De ez esztétikai, nem pedig fizikai kérdés. A többi rész, ami akkor jobban idegesitett az az, hogy iszonyuan feszül, meg hanyagsàgbol, vagy megcsokàsbol; de nem ellenorozte az orvos a fog felszinét, igy magasabb lett a tömés a kelleténél. De nem gond, ràgàsnàl ugyanis lemorzsàlodott annyira, hogy màr nincs ebbol gond. Ott volt még aztàn a fàjdalom, ami ràgàsnàl folyamat fennàllt, szal vagy fàjdalomcsillapitoval ettem, vagy ott nem igen ràgtam, vagy egyàltalàn nem ette. Minden megvolt. Es végül, az az érzés, amikor annyira zavar a tömés, hogy csak meg szeretném vakarni egy kicsit. Ami érdekes, mert a fogat nem nagyon szoktàk vakargatni...
Röviden ennyi lett volna a fogtörténéték elso fejezete. Folytatàs pàr hét mulva, a màdosik tömésnél.
A költözködés fàradalmait, mokàzàsait és egyéb következményeit pedig holnap igyekszem közzé tenni, képekkel illusztràlva.
Jo estét, jo szurkolàst. En most megyek horgolni és francia tanulàs börébe bujtatott TV nézést folytatni.
Bisous, Anne
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ArtWolf · http://artwolf.blog.hu 2009.11.17. 20:53:31
Loraenn 2009.11.18. 07:45:56
Csak annyit irok, hogy van màsodik bejegyzés, ez a màsodik bejegyzés!
Figyelmesen kell olvasni dràga, ez a Fogtörténetek elso fejezetének màsodik bejegyzése. A következo fejezet pedig technikai okokbol még egy ideig nem lesz olvashato. (Mivel most kisebb gondom is nagyobb annàl, hogy mikor menjek a fogàszatra megint.)
ArtWolf · http://artwolf.blog.hu 2009.11.18. 12:43:43
Amúgy meg csak arra próbáltalak rávezetni, hogy tessék ezt blogot rendesen vezetni! Alig tudok rólad valamit:(
Loraenn 2009.11.18. 18:29:06
Es nem sok idom van mostanàban, egész nap a szalonban vagyok, tanulok. Es sosem voltam az a blogos tipus, habàr ezzel nem mondok ujat. Szal nem meglepo, hogy nyàron sem ültem a gép elott, hogy minden percemet megosszam a vilàghàloval. Orülök annak is, hogy uj képeket tudtam feltenni.